Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Míg élek veled addig rajtam nevetsz
tudod ,nem ez a világ mi engem untat ,kár
az éjszakában a vak sötétben féltem már,s te járkáltál

Én azt hittem más lesz minden ,éppen a nap fel kel
valahogy más mit nekem ő szánt
én mindig tudtam többé nem vágysz rám

Beteges az érzés még, a kételyem épp úgy él,
szabadon éltem rég ,de elmúlt már

Eltűnt minden ne tőlem kérdezd már máshol jár a boldogság
te éppen mint ő engem néztél ,késő hogy rám várj
eltűnt minden másképp érzem a szívem most már jéggé vált
én leléptem már máshol várnak bárhogy fáj

Láttad ,amikor az álmom valahogy mássá vált s ez nekem ugy fájt
a rácsaid közt álmodozni nem volt más csak pillantás
már túlléptem, más karjában fuldokló csoda várt ,ez igazán más ,már tudd hogy nem fáj
lépj előre s válald fel most már

Beteges az érzés még a kételyem épp úgy él
szabadon éltem rég de elmúlt már

Eltűnt minden ne tőlem kérdezd már máshol jár a boldogság
te éppen mint ő engem néztél késő hogy rám várj
eltűnt minden másképp érzem a szívem most már jéggé vált
én leléptem már máshol várnak bárhogy fáj

Egy állarc mi épp ugy bennem él
mint amikor az álmadiban összebújva másképp éltem én
de jobb így már nem kell kérjem én
hogy engedj el a kínokból s had repüljek én

Eltűnt minden ne tőlem kérdezd már máshol jár a boldogság
te éppen mint ő engem néztél késő hogy rám várj
eltűnt minden másképp érzem a szívem most már jéggé vált
én leléptem már máshol várnak bárhogy fáj

Tizenéves fej, sokszor gondoltam azt, hogy semmit se érek
De mára rájöttem, hogy ez baromság, s csak át kell színeznem
Életem sötét részeit, a szürkét kék köntösbe bújtatni
S így ez a pár sor szerintem tanulsággal fog csengeni
Egy Uborka szájából, ki gyerekként kezdett neki
De felnőttként fejezte be az utazást, volt sok palánk mellé dobás
Emiatt rájöttem, hogy van mikor álmokkal való versenyfutás
Az élet, éppen ezért szép

Mert nem tudjuk, mit hoz a holnap
S ha elkeseredsz, ne fuss, csak színezd újra
Színezd újra életed megfakult fényeit
A gond többé hidd el, nem fog leteríteni

Mert nem tudjuk, mit hoz a holnap
S ha elkeseredsz, ne fuss, csak színezd újra
Színezd újra életed megfakult fényeit
A gond többé hidd el, nem fog leteríteni

Tegnap még azt hittem, itt a világ vége
Ma már abban hiszek, hogy még csak a kezdete
S ezek nagy szavak, mert sokan a búba burkolóznak
S azt hiszik, hogy minden ember ellenük van
Nem nyitják ki szemüket, bambán a sötétbe merednek
Pedig mellettük az ablak, s bekopog az optimista énje
Mögötte barátok, kik épp fociznak
Vagy épp az életről társalognak,
Úgyhogy engedj ennek a színes csábításnak
Ha nem akarsz egyedül lenni

Mert nem tudjuk, mit hoz a holnap
S ha elkeseredsz, ne fuss, csak színezd újra
Színezd újra életed megfakult fényeit
A gond többé hidd el, nem fog leteríteni

Mert nem tudjuk, mit hoz a holnap
S ha elkeseredsz, ne fuss, csak színezd újra
Színezd újra életed megfakult fényeit
A gond többé hidd el, nem fog leteríteni

Ha minden kint van, indulhatok.
A gyeplő végén az izzadhatunk
Megfékezhetetlenül, húznak le délre,
Oly szemtelenül.

Na jól van, elengedem magam,
Hogy a Tisza tisztára mossa nem létező agyam,
S ha ketten leszünk ott lenn a parton,
A piás üveget majd eléd tartom, hogy:

Refr:
igyál újra, igyál újra!
Az életet, ha megfakulna,
S az agyad elborulna,
Ne menekülj, csak igyál újra!

S,Ha téged sem hagy már hidegen
Az a marslakónak hitt Pákó ,
Aki tőled lehet a sztár .,
Ha az ötödik pohár megszépíti.

Tudom, csak mára kellettem.
Nyugi! A számod eltettem,
Amikor részeg lettél
De, ha még egyszer sápadt lennél:

Refr (×5):
igyál újra, igyál újra!
Az életet, ha megfakulna,
S az agyad elborulna,
Ne menekülj, csak igyál újra!

1,Egy éj!!! Csak róllad álmodtam. Még szép!!! Hiszen mindig te jársz a fejemben. Miért?!!! Gondolok rád folyton?Nem értem. Szerintem! A megszálottad lettem.

REF.:Olyan jó lenne végre már , ha észre vennél! Nem tehetsz úgy mint aki csak ámít! Igen itt leszek végig,itt neked én kitartóan várlak majd téged,de ne feledd rám mindig számíthatsz! Igen itt vagyok még itt vagyok,de egyszer úgyis a csillagok közt landolok,de a legjobb az lenne ha velem szállnál!

2, Végre!!! Hogy észre vettél. Már!!! Azt hittem sosem látlak. Most!!! Azt hiszem a mennybe repítesz. Bárki!!! Mondjon bármit.

REF.:Olyan jó lenne végre már,ha észre vennél! Nem tehetsz úgy mint aki csak ámít! Olyan jó lenne végre már,ha észre vennél! Nem tehetsz úgy mint aki csak ámít! Igen itt leszek végig itt neked én kitartóan várlak majd téged,de ne feledd rám mindig számíthatsz! Igen itt vagyok még itt vagyok,de egyszer úgyis a csillagok közt landolok,de a legjobb az lenne ha velem szállnál! Velem szállnál ,Velem szállnál!

Majki Andrea – Nehéz pont

Én mondtam neked
Alig írtam lehet,
Unom, remeg a láb,
A szerelem báb.
A földön ülve
Néma csöndbe’
Vártam rád,
Szólj hozzám!

Még szorítok
Mindent múltad benn él a
Szívemben,
Érzem, húz már,
A szememen zár,
De mennyi álom,
Mi mindig vár még rám..

Van, mikor a szív is int,
Van, mikor az rábólint,
Ugyanaz az érzés mondd,
Hol van már?!

Nehéz pont a földön mászol,
Nem múlt el, még most is fáj.
Hát ne rejtsd el, játssz mással bárhol
És ő nem hátrál!
Nehéz pont vár, meg kell változz,
Töltsön fel a bátorság!
Rég letéptem már fáradt szárnyam,
El nem száll..

Múltam
Temetem, csak
Szótlan hegedülök, bárhol hát,
Míg van, aki vár,
Még meg kell tennem,
Érzem, itt benn
Máshol jársz.

Már mást látok
Várhatóan átlátod,
Tudd meg, hogy
Nem kellesz már,
Ez nem nekem kár!
Védd az arcod,
Majd menj el, mással játssz!

Van, mikor a szív is int,
Van, mikor, az rábólint,
Ugyanaz az érzés mondd,
Hol van már?!

Nehéz pont a földön mászol,
Nem múlt el, még most is fáj.
Hát ne rejtsd el, játssz mással bárhol
És ő nem hátrál!
Nehéz pont vár, meg kell változz,
Töltsön fel a bátorság!
Rég letéptem már fáradt szárnyam,
El nem száll..

Egy álmom, mit most törtél te szét,
Hisz haragom a hangod húrja, szád
okozta,
Érted éltem rég!

Ha jobb így, nem kell, hogy itt legyél,
Hogy hozzám búj, ha testem vár, a
láng halványan ég!

Nehéz pont a földön mászol,
Nem múlt el, még most is fáj.
Hát ne rejtsd el, játssz mással bárhol
És ő nem hátrál!
Nehéz pont vár, meg kell változz,
Töltsön fel a bátorság!
Rég letéptem már fáradt szárnyam,
El nem száll..

Ha mindenki rottyon van, indulhatunk.
A lejtő végén az indulatok
Megfékezhetetlenül, húznak le mélyre,
Ami oly egyszerű.

Na gól van, elengedem magam,
Hogy a pia tisztára mossa agyam,
S ha ketten leszünk ott lenn csak talpon,
A kezemet majd feléd nyujtom, hogy:

Refr:
Igyál újra, Igyál ujra!
Ha a gyógyszered elgurulna,
S az elméd elborulna,
Ne menekülj, csak igyál újra!

S,Ha téged sem hagy már hidegen
Az a marslakónak vitt idegen,
Aki tőlem lehet az E.T.,
Ha az ötödik pohárt is kitölti.

Tudom, csak állva kellettem.
Nyugi! A tajszámod eltettem,
Amikor még vedeltél.
De, ha még egyszer józan lennél:

Refr:
Igyál újra, Igyál ujra!
Ha a gyógyszered elgurulna,
S az elméd elborulna,
Ne menekülj, csak igyál újra!

Disco In My Head (teljes verzió)

Ez a mámor az álmom falán
Önmagában a szép hableány
Ámor talán elrepít

Most egy vérvörös csónakban ül
Lázas áram a végén lehűl
Ez az amit vártam rég
Most érzem /értem

A vágy és az ágy ahol élek ez a kismackós világ
A gyerekek, katonák és ez a tündöklő tisztaság:

A szememen az álom

Kicsi árny ki az egekbe néz
Nem is tudja, hogy milyen nehéz
Ez az egész

Az a láng, amit ismersz talán
Át tud törni a szobám falán
De szemeden a képmagnó
És látod

A vágy és az ágy ahol élünk ez a kismackós világ
A gyerekek, katonák és ez a tündöklő tisztaság
Kavarog, idedob, és én az ő fogja vagyok

Míg szemeden az álom

*************************************************

Disco In My Head (egyperces verzió)

Ez a mámor az álom falán
Önmagában a szép hableány
Ámor talán elrepít
Ámor talán elrepít
Ámor talán elrepít

Most egy vérvörös csónakban ül
Lázas áram a végén lehűl
Ez az amit vártam rég
Ez az amit vártam rég

És a fény most ellobbant

(Hallgassátok a zenét, miközben olvassátok! például itt: http://www.blepo.hu/videok/viewvideo/14/Zene/Erik-Sumo-Band-Disco-In-My-Head.html :-))

Ha már nincs pizza, indulhatok
A szád szélére ragadt sajtdarabok
Ellenállhatatlanul, csábítják a számat
oly huncutul

Na jól van, rászánom magam,
Hogy a sajtot eltüntessem onnan,
S ha engeded, s már úgyis ott vagyok
A csókok özönébe majd belehalok

Hát harapj újra, harapj újra
A pizzából ha már elfogyna
S a szád már elhúzódna
Ne menekülj, csak csókolj újra

S ha Téged sem hagy már hidegen,
Az a szádra vágyó mohó idegen
Aki igaz, hogy nem egy Brad Pitt
De ez igazán itt már nem is számít.

Tudom, csak azért kellettem,
A sajtot a szádról leegyem,
Amikor csókot kértél
De ha még egyszer pizzát ennél

Csókolj újra, csókolj újra!
Ha a pizzából is újra volna
S ha a szád már elhúzódna,
Ne menekülj, csak harapj újra!

Ha tópartra vágysz, betolhatod
Az árokba a hétköznapod.
Megérkezhetetlenül, úsznál de félve
Egy cápa elől.

Sötétbe borotválom magam,
Korán van és zúg az agyam,
S ha elkopik a horgászbotom
Lent a parton nótázhatom, hogy

Refr:
Szerezz újat, szerezz újat,
Ha elhagynád vagy ott maradna,
Vagy ha végleg lekonyulna,
Rá se ránts, csak szerezz újat!

S ha tényleg lent vagy már vidéken
Bermudád feszül deréken.
Sörpocakkal halat fogni,
Esélytelen, de nem kell félni.

Tudod minden madárnak van egy hely,
Mikor nem a vekker, a szíved ver.
Amikor fészket építenél,
Józan legyél és szépítkezzél.

Refr:
Keresd újra, keresd újra!
A csalidat a vízbe dobva,
Mert ha végleg kimaradna,
Az élet csupa ború volna.

Szerezz újat, szerezz újat,
Ha elhagynád, vagy ott maradna,
Vagy ha végleg lekonyulna,
Rá se ránts, csak szerezz újat!
(ism.)… 

Az úgy történt, hogy felhívtam őt,
Nem remegett a lábam,
Rám szólt a tag, régen hívtál, várjam.

Senki se mondta, hogy vigyázzak,
Mert ez nem az a Szabó János,
Menő csóka, övé lett az egész város.

Ma már csak otthon ül és írogat,
Miattam hanyagolja a partikat,
Két hete enyém már a Szabó János.
Janit egy régi dal mindig kioktat,
Nem meri bedugni a magnómat,
Két hete enyém már a Szabó János.

Imádjuk egymást éjjel-nappal,
Sose lesz vége a nyárnak,
Azóta tényleg leszakadt az ágyam.

Hetente locsol a szobámban,
Dúdolászik a konyhában,
Szabó János hát többé sosem várlak. 

Tavaly nyáron Esztergomban lépett fel Falusi Mariann a Honvéd Férfikarral. Én a rendezvény egyik hostja voltam, s mikor Falusi Mariann belekezdett a Szabó János crossover változatába, együtt énekeltünk. Ő a színpadon, én az információs pult mögött...

Parókát mos

Az úgy történt, hogy levágtam őt,
Beleviszketett a hátam,
A homlokomnak megnőtt a magassága.

Hiába mondták, hogy ”kislány vagy”,
Mert sosem voltam kislányos,
Rossz hírem van, fiúsabb vagyok, mint János.

Ma már egy millimétert meghalad,
Vannak, kik töklámpásnak csúfolnak,
Két hete anyám már, csak parókát mos.
Lehet, hogy többé soha sem simogat,
S nem belém szúrja a csatokat,
Két hete anyám már, csak parókát mos.

Utáltam magam éjjel-nappal,
De véget ért az a pár nap,
Azóta érzem, milyen lehet a fáknak.

Egy órája várok az anyámra,
Na meg a vörös-göndör parókámra,
Parókát moss, már nem sokáig várlak.

Az úgy történt,hogy megvettem őt,
Megbotlott a lábam,
Rám szóltak,hogy leesett a lángos.

Hiába mondták,hogy vigyázzak,
Mert ő az a Sajtos Lángos,
Jó híre van,szereti az egész város.

Most már porosan hívogat,
Nem eszem sohasem zsírosat,
Két perce múlté már a Sajtos Lángos.
Lehet most éhen maradok,
Nem leszek ezért haragos,
Két perce múlté már a Sajtos Lángos.

Imádtam volna ha jól lakhatok,
De véget ért ez az álom,
Azóta őt a szemetesben látom.

Éhesen állok a kuka mellett,
Korgó gyomrom megint jelzett,
Sajtos lángos már többé sohasem látlak. 

Apám szemében indulatok
szerinte így csak a sittre jutok
már tizedik karika - húzva fülembe
S elmondja újra

Megint szégyellhetem magam,
hogy nézek ki, tán nincs is agyam?!
s, anyám ha meglátja hát nem lesz pardon...
De én a nyelvemet is elé tartom, hogy:

Refr:
Ki lesz fúrva, ez is ki lesz fúrva!
És ne mondd azt, hogy ez már durva!
ki lesz fúrva, ki lesz fúrva,
Ezt a vitát ne kezdjük újra

Mert attól, hogy sok a piercingem
odaadnám az utolsó ingem
Aki voltam - ma is az vagyok
Bár szemöldökömben ezüst gyöngy ragyog

Hiszem, a szívem jól szeret.
Furcsák néha az emberek
amikor engem néznek
Egy pillantással elintéznek

Refr (×5):
Pedig ki lesz fúrva, ki lesz fúrva!
s, ha az agyad ettől elborulna,
az orrom is ki lesz fúrva,
Ne menekülj, s ne legyél durva!

Ma minden meg van,beindulok.
Fejemben az indulatok
Rendületlenül,húzok a mélybe,
Oly szemtelenül.

Na jól van,ma beindítom magam,
Hogy a Pia felpörgesse az agyam,
S ha ketten leszünk ott a partyn,
Az üvegemet a számhoz tartom,

Refr:
Figyelj Lujza,figyelj Lujza!
Az indulatot ha bevadulna,
S a fejed ha belilulna,
Ne igyál,csak Figyelj Lujza!

S.ha a sör már neked idegen
Igyál kólát ,de hidegen,
Ettől maradsz józan Lujza,
Mielőtt indulatod bevadulna.

Mikor az utolsó felesem bevettem.
Nyugi!az üveget elvettem,
Amikor fáradt lettél.
De,ha még egyszer sápadt lennél

Refr (×5):
Figyelj Lujza,figyelj Lujza!
Az indulatot ha bevadulna,
S a fejed ha belilulna,
Ne igyál,csak Figyelj Lujza!

Reggelente a Lukácsban úszom
Kicsit nyugger program, jól tudom
Mégis ki nem hagynám én
A kettes sáv csak a kettőnké
Pillangózik s én kutyába’ nyomom
Egy kis állatkert, a víz közepén!

És nem,
Nem merem,
Egy pillangót
Kutya nem ugathat meg.
Ellibben, szárnyal
Szívemben meg ott a heg
Én már nem tudok várni!

Holnaptól minden másképp lesz.
Közös életünk új irányt vesz
Bármit  is tesz
Holnap felkötöm a fecskegatyát
Megszólítom a pillangólányt
És a boldogságban úszunk
Tovább
 

Az úgy történt, hogy megettem őt,
Beleremegett a gyomrom,
Azóta is kavarog, ha mondom!

Hiába mondták, hogy vigyázzak,
Mert ő az a Rigó János,
Rossz híre van, ismeri az egész város.

Még ma is minden másnap felkavar,
A gyomrom kegyetlen módon csikar.
Két hete gyötör már a Rigó János.
Lehet, hogy többé soha nem eszem már,
Mert kibírhatatlan ahogy a belem fáj,
Két hete gyötör már a Rigó János.

Azt hittem, folyvást enném éjjel-nappal,
De elég volt az az egy adag,
Azóta téged aktív szénnel vált’lak!

Egy hete fekszem a szobámban,
Ugyanabban a ruhában.
Rigó János, remélem kihánylak!
 

A legfrissebb témánk: az Én Zeném – a szöveg kategóriában az alábbi öt szám átköltését / fordítását várjuk:

• Magna Cum Laude – Színezd újra
• Tóth Gabi – Elég volt
• Erik Sumo Band - Disco in my head (hypernomad's yiddishfunk remix)
• Pa-Dö-Dö – Szabó János
• Roy és Ádám – Trambulin

A zsűri által legjobbnak ítélt szöveg díja 200 000 Ft.
A közönségdíj egy T-Mobile Pulse mobiltelefon
A RÉSZLETES SZABÁLYOKAT, A VERSENY LEÍRÁSÁT ITT TALÁLOD:

http://eneletem.hu/#/palyazatifeltetelek 

Brigi negyvenhét, kárörvendően végigrötyögött percen át ragasztgatta a piaci műkörmöket megcsalt ujjaim végére. A rám jellemző zavarosságra utalóan, gondosan kiválogatott jellemarzenált erőltetett rám felelőtlenül adott szavam. Mocskos üzlet ez, de megéri.
Van két jómódú barátom, mindkettő tartja a szavát. Egymás közt az őszintén fuldokló nevetés a legnagyobb elismerés, viszont önkényes színjátékaim iránti rajongásuk új motivációt szült, s mostanra túlléptem a megtűrhető karakterszerepeken. Előnyös fogadásokból megbotránkoztatok napról-napra.
A harmadikos maszkabálon gésának öltöztetett bolondos nagybátyám. Azóta e mostani az első farsangom.
Ingó külsőségem egyetlen műszőrme bunda, hajamhoz a hajnaltól loptam színeket, sminkem kicsit avantgárd, körmeimet Brigi alkotta, bal lábam borotvált, a jobbon festett harisnya. És ugyan szuszpenzor fedi férfi létem, testem-lelkem egyaránt meztelen.
Hatan állunk a színpadon, három-három fiú és lány. Ötük célja a csillogó korona, a hatezres CD-utalvány, a páros mozijegy. Superman vörös fecskéje, és Marilyn mély dekoltázsa a legesélyesebb. De nekem csak egy beszéd kell, a bálkirályi trón nem izgat.
A zsűri döntött, karakterem vesztett. Ugyanakkor a közönség voksa még színpadra segíthet.
A siker kiolt belőlem néhány percnyi öntudatot, s a megállapodás értelmében mostanra szőrmétlenül állok a porondon.
„Miért hiszitek, hogy ezek csak jelmezek?” – kezdem közönségdíjas beszédem értetlen moraj közepette. „Ami itt ma felvonult mind bennetek él, hát ébredjetek! Megbújtok a maszkok mögött, holott a maszkok belőletek születnek, és ha egy pillanatra megállna vakon rohanó elmétek, és feleszmélnétek, megnyílnának új világok, és valóban élhetnétek! Értelmetlen megjátszani a szépet, az okosat, az erőset, mert mind azok vagytok, a világ a tiétek. Éljetek hát úgy, ahogy szeretnétek, legyetek jelmeztelen, igaz emberek.”
Azzal elsétáltam és soha farsangra többet be nem tettem a lábam.
 

 A tavalyi farsang hibáiból és hiányosságaiból okulva jelmezkölcsönzőt fogunk nyitni az alábbi hirdetéssel:

Itt a lehetőség, csak tessék, csak tessék. Jelmezek olcsón és villámgyorsan, kicsiknek APEH ellenőr, katasztrófaturista, kisbéka, nagyoknak megtéveszthető kisnyugdíjas, kaparós sorsjegy és húsos makaróni. Minden konfekcióban, bárhol és bármikor viselhető, alakítható.

Bérlése másodperc alapon történik, amennyiben kakaófoltosan adná vissza, felárat számítunk fel a tisztításért, kivéve, ha nagyon finom. Mindösszesen annyit kell tennie, hogy felveszi, sétálgat benne egyedül, majd a társaság előtt. Komolyabb mozdulatokat, mint az ugrás vagy a 45 foknál magasabb lábemelés, ne tegyen, mert az anyag kizárólag könnyed mozgásra lett tervezve.

Az öltözékhez mellékelünk kis használati utasítást, amelyből a jelmezhez megfelelő mozdulatokat és szakszókincset is elsajátíthatja a hitelesség érdekében. Mozogjon és beszéljen ahhoz illően, ahogy kiöltözik.

Jelige: Így vagy úgy, de farsang.

 Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer 3 parasztlány.Nagy szegénységben éltek,ám ennek ellenére nagyravágyásuk határtalan volt.Egy nap meglátogatta őket a jótündér,és bármit kívánhattak.A 3 lány kitalálta,hogy részt vesznek a királyfi bálján,így próbálva meg elcsavarni a fejét, s kiforgatni vagyonából.A legnagyobb azt kívánta,hogy ő legyen A Láthatatlanság.Így is lett,amint erősen koncentrált,csak hűlt helye maradt.A középső,a gondolatolvasás ajándékát kérte.Így is lett,amint erősen koncentrált,pontosan látta,hogy húga arra vágyik,hogy a tündér őrá öltse a halhatatlanság leplét.Mielőtt elkezdődött a farsangi mulatság,a testvérek mindegyike személyesen szeretett volna találkozni a királyfival,így próbálva meg ösztökélni,hogy ne mást válasszon magának.Elsőként a középső lány próbálkozott.Terve az volt,hogy gondolatolvasással megpróbálja kideríteni,mi az ideálja a királyfinak,és hogy hol tárolják a királyi család kincseit.Sietni kellett,hiszen a királyfi mindhárom lánynak csak 10 percet adott.A középső lány bárhogy is próbálkozott,képtelen volt válaszokat találni kérdéseire,mert a királyfi-bármit is kérdeztek tőle-egyedül beteg anyjára tudott gondolni.Eközben a legnagyobb testvér oldalát annyira fúrta a kíváncsiság,hogy felöltötte láthatatlanságát,és bement a helyiségbe,ahol húga próbálkozott.Örömmel látta testvére kudarcát,ám ebben a pillanatban szólította őt a királyfi.A lány nem tudta mitévő legyen,mert ha felfedi magát,kiderül,hogy hallgatózott.Mivel a hívó szóra nem jelent meg,nem fogadta őt a királyfi,a legkisebb lányra meg ideje sem volt az érkező vendégek miatt.A farsangi forgatagban legkisebb lány elmondta a középsőnek,hogy nővérük mit tett,amíg ő szerencsét próbált.A hangos zene miatt nem vették észre,hogy a királyfi ott áll mögöttük.Miután fény derült tervükre az egész nép előtt,a 2 nagyobb lánynak elkellett hagynia a várost,a legkisebbnek pedig örökkön-örökké szégyenben kellett tovább élnie,hiszen ő a halhatatlanságot választotta

 Az egyik legemlékezetesebb farsangom egy jelmezhez kötődik. Még általános iskola alsó tagozatban történt, hogy elhatároztam: az az évi farsangon szakítok a hagyományokkal, és nem a szokásos cowboy- vagy indiánjelmezt öltöm magamra. Lovag akartam lenni! De ne a klasszikus páncélos lovagra gondoljanak. Én akkoriban lovag alatt olyan valakit értettem, aki legjobban talán Dumas \"Három testőr\"-ének valamelyikére hasonlít: széles kalapot, köpenyt, kardot, csizmát visel.
El is indult a családi nagyüzem: nagymamám vállra dobható köpenyt varrt nekem, a nyakánál egy gombbal, amivel rögzíteni lehetett. Édesapám pedig fogta az egyik régi cowboy-kalapomat, ami széles karimás volt, levette róla a seriff-csillagot, és helyette egy madártollal díszítette az oldalán. Kölcsönadta nekem a fegyvergyűjteményéből az egyetlen kardot, amit az oldalamra csatolhattam (pontosabban az övembe tűzhettem), illetve megkaptam arra az időre nagyapám legénykori táncos díszcsizmáját, ami csodálatos módon többé-kevésbé passzolt a lábamra. Bár lehet, hogy ez utóbbit csak a megszépítő emlékezet mondatja velem.
Arra már nem emlékszem, hogy került-e az arcomra csirizzel felragasztott kis kócbajusz és kecskeszakáll, mindenesetre én rendkívül elégedett voltam a végeredménnyel, és a bálon peckesen sétáltam a többi jelmezes között, legalább külsőleg közelítve a bennem élő lovageszményhez.

 Korsó ürül, nő a hasad,
álarc mögé rejted magad.
Festett arcok, rémes fejek,
tippelsz, ki az ördög lehet..
Hangos kacaj, élénk zene,
elragad az ünnep heve.
Szalmabábut dobsz a tűzre,
hogy a telet messze űzze.
Pezsgő pukkan, csillog szemed,
titok rejti jellemedet.
Tombolára költöd pénzed,
esélytelen remény éltet.
S Uram- Isten, vannak csodák,
Te nyered a citromtortát.
De az öröm nem túl hosszú,
valakiben ég a bosszú.
Míg a táncot járod kábán,
tortád illan, szőrén-szálán.
Ne búsulj, még jobb is lehet,
keress másik élvezetet!
Messze még a farsang vége,
indulj gyorsan Velencébe!
Lesz ott zene, lesz ott tánc,
a gondolákkal jól vigyázz!
Történt egyszer sok - sok éve,
naiv kislány futott lékre.
Gondolázni támadt kedve,
el is indult lelkendezve.
Nem sejtette szegény pára,
rámegy majd a „fél gatyája”.
Angolul csak kicsit tudott,
ezért aztán ráfaragott.
100 eurót kértek érte,
nem kicsit lett félre értve…
Költőpénzét eltapsolta,
de az élmény kárpótolta.
Velence az álmok álma,
minden vágyak netovábbja.
Bohócok és herceglányok,
ijesztő és kedves bábok.
Illatozó fánkfalatok,
forralt boros gondolatok.
Jön az érzés, hagyd, hogy vigyen,
minden farsang ilyen legyen!

 80-as évek elején munkába álltam. Elérkezett a farsang, itt az volt a szokás, hogy mi óvónők is jelmezbe fogadjuk a gyermekeket. Előző este eldöntöttem Hófehérke leszek, megjegyzem akkor még gyönyörű fekete vállig érő göndör hajam volt. Anya is segített, varrtuk a ruhát késő esti, de megérte, mert elkészült a csoda az én igazi első óvónős jelmezem. Eljött a reggel, indul a busz féltem nem vár meg. Magamra öltöttem ruháimat, fehér szoknya, meg kabát. Felkaptam biciklimet a buszmegálló előtt már láttam a busz ott áll, fékeztem, de a bicikli fejre állt és becsúszott a busz alá. Én meg repültem egyenesen az kavicsos aszfalt tetejére, csúsztam pár métert arcomról a bőrt levitte, de nem számított csak a buszt elérjem. Ez az út rémálom volt, mindenki bámult ruhám tiszta kosz volt, arcom tele felsértett horzsolással, vérfoltokkal. Jöttek a gyerekek én így álltam, vérző arccal szakadt ruhában, néha egy könnycsepp legördült arcomon, de ezt csak én tudom. Volt itt királykisasszony, katona, hercegnő, csak én nem illetem a sorba, a sebhelyes óvó néni a bedagadt orrával. Megérkezett a főnök Marika néni is nem szólt, csak kérdőn nézet felém, nem szóltam hogyan is magyarázhattam volna ezt meg, így csöndben tovább ált nem kérdezett. És ekkor egy kislány nevére még ma is emlékszem. - Ne sírj óvó néni a tied a legszebb királylány ruha, nem baj, ha koszos, arcod meg véres, a sárkány oka, hisz biztos vele verekedtél. Lenéztem a kisfiúra, aki sárkányjelmezbe bújt bólogatott, és egy könnycsepp a szememből kibujt. Azon a napon már nem érdekelt semmi, jókat játszottunk élveztük a farsangi mulatságot. Azóta is ott dolgozom megálltam a helyem. Sok farsangot megértem, de ilyet többet nem. És fülemben csengenek az a kislány mondata, aki meg vígasztalt, nem felejtem el soha.

 Őrült tudós, vagy boszorkány, tündérkirálylány vagy csúnya zöld kis manó. Ezen a napon nem az számit mennyit ér a ruha, amit hordasz, a lényeg, hogyha csak egy napra is, de azzá válhatsz, ami lenni szeretnél.

Február az újrakezdés és a tavaszvárás hónapja. Jelmezeket öltünk, állarcok mögé bújunk, hogy elijesszük a telet. A farsang egy részről erről szól, másrészről pedig arról, hogy valóra válthatjuk gyermek lelkünk vágyát, még ha csak egy nap erejéig is.
Minden reggel, amikor elindulunk a munkába, vagy az iskolába magunkra öltünk egy „jelmezt”. „Eljátsszuk”, hogy szolidak, kihívóak, esetleg mások vagyunk, mint a többiek. Napról napra, újra és újra felvesszük ezt a jelmezt, amit mutatunk a külvilág felé. Azonban ezek nem mi vagyunk, csupán az elvárásoknak próbálunk megfelelni.
Ezért jó a farsang! Farsangkor az ember az lehet, ami lenni szeretne, és nem az, amit elvárnak tőle. Az emberek többsége olyan jelmezt vesz fel ezen az ünnepen, néha nem is tudatosan, amely tükrözi legbelső énjét.
Gyerekkoromban évről évre szuperhősnek öltöztem. A jelmezbál napján olyan erősnek éreztem magam, mint még soha. Aznap enyém volt a világ, mert a szuperhősöknek egy mesében sincs családjuk, és nincs is rá szükségük, mert azért élnek, hogy másokat megvédjenek. Én voltam a rettenthetetlen lovag, akinek egy napig nem fájt az élet.
Idén is szuperhősnek öltöztem, pedig már túl vagyok a második X –en, „kis felnőtt” lettem, hétköznapi hős, aki azért küzd, hogy fenn tudja magát tartani.
Jobb volt csak egy napig hősnek lenni…

 A falu közepén elhelyezkedő aprócska művelődési ház épületét a frissen sült fánk és palacsinta ínycsiklandozó illata lengte be. Az emeleten már nagyban folytak az előkészületek: a gyerekek egy kis helyiségben az utolsó simításokat végezték jelmezeiken, s még egyszer, utoljára, a nagy fellépés előtt átbeszélték a tanító nénikkel a hosszú heteken át próbált produkciók minden mozzanatát. Mindeközben érkeztek ám a vendégek is, őket segítőkész anyukák fogadták a szendvicsektől, süteményektől, és egyéb finomságoktól roskadozó asztalok mögött.
Elérkezett hát végre a már oly sok hete türelmetlenül várt farsangi ünnepség. 2 órakor a nagyérdemű helyet foglalt a nézőtéren, s rögtön el is csendesett, amint az azon a napon műsorvezetőként tevékenykedő, bohócnak öltözött tanító néni megjelent a színpadon.

Eközben a színfalak mögött piros selyemszoknyás, fényes fekete lakkcipőben toporgó elsős kislányok és hófehér ingben feszítő elsős kisfiúk vártak. Még egy igazítás itt, egy apró simítás ott, s végül a kis piros pom-pomok is kiosztásra kerültek. Csak pillanatok kérdése, és...

-És most fogadják szerettel falunk újdonsült szurkolócsapatát, az első osztályt! - zengett a bohóc hangja a teremben, az első osztály elfoglalta kijelölt helyét a piciny színpadon. Felcsendült a zene, elindult a tánc! A kis szurkolók lelkesen rázták pom-pomjaikat, pörögtek a szoknyák, a fiúk botokat forgattak kezeikben. Minden jól ment: egy-két apró hiba ugyan becsúszott, de ezek felett elsiklott a közönség szeme. Az utolsó beállás következett: az utolsó forgás, az utolsó dobás, és a zene elhalkult. A szurkolócsapat félszegen meghajolt, a nézőtéren ülő anyukák, apukák, nagymamák és nagypapák pedig büszkén csapták össze tenyereiket.

Ennek már több, mint tíz éve... Ez az első farsangi élményem, melynek majdnem minden pillanata élénken él még az emlékezetemben, s melyre mindig szerettel, és hatalmas mosollyal a számon gondolok viszza...