Tóth Gabi: Elég volt...

Írta: Szűcs Helena
Email: ilike46@citromail.hu

Bay Boy!

Előtted állok,
vad ritmusra várok,
lendüljön a karod,
Te is akarod....

Jó lesz a buli, nem lesz nyugi,
égnek már a lámpák.
Karjukat is rázzák,
lüktet a vérem, már baby..
Ma ne is várj,
mert jó a buli,
együtt tombolunk,
s vad lesz az éjszakám.

Ha mész, nem vársz, one frász.
Mert nem vagyok egyedül,
mindenki felhevül..
aki lát.

Dögös ruci, haj is tuti,
mi kell még, ne légy nyuszi.
Engedd el magad, időnk szalad,
dobhártyád szakad.

Elegem van már, ne vádolj.
Ha itt vagyok, vagy bár hol,
ez kell nekem, mert vad a lelkem,
kár, hogy fáj….

Ha unod, és nincs humorod
felfogod, mi a fontos?
A fényben állni…
dallamokkal szállni, éjjen át,
Bybyby!

Hív a zene,
de látlak még megbújva
a színfalak mögött, és csillog a szemed.
Légy jó fiú,
várj, míg halkul a dal.

Ígérem nem bánod meg,
mert veled megyek haza,
kérlek, legyél már kicsit laza.

Refr:

Kár a vád mi elhagyja szád,
gyötör a féltékenység.
Most búcsúz el,
hisz nem érdekel,
nincs közös holnap.

Mikor romba dőlnek az álmok
mint kártyavár az asztalon, omlik a jövő.
Ejtek egy könnyet,
senki se lássa, fájó a múlt.
Dalod örök…
szívemben muzsikál.

Kár a vád, mi elhagyja szád,
s gyötör a féltékenység.
Most búcsúzz el,
hisz nem érdekel,
bár nekem is fáj.

Kár hogy vádolsz, de ne átkozz,
mert nem érthetsz, hisz kétkedsz.
Ints egy búcsút,
legyen úgy vége:
By baby!

Budapest, 2010. július 27 Üdvözlettel: Szűcs Helena