Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

80-as évek, vidéki alsó tagozat. És Én Farsangkor. A régi-jó-otthon-készült-jelmezek-kora. Semmi kölcsönzés, anyagiasság. Csak eredeti ötletek és kreativitás. Gyereké, édesanyáé. Krepp-papír, lametta, konfetti, klubdélután-zene, filces maszkok, jó hangulat. Imádom. A kérdés, már decemberben felmerült: Mi legyek, minek öltözzek be? Bölcs Bagoly lehetnék, kerek szemüvegem van. Két szárny, már kész is van. (Úgyis tudom, hogy a hátam mögött így hívnak.) Nem, túl egyszerű. Más kell. Kattognak a kerekek.Virágáruslány már voltam. Papírrózsákkal, piros pöttyös ruhában, kosárkával. A habos-babos királylányból, Piroskából, Hófehérkéből, tanárnőből, nem kérek. Lehetnék fiú tán, úgyis annak néznek: „Te a M. öccse vagy?” „Nem! A húga.” – válaszolom. Leszek inkább cowboy, matróz, erőemelő vagy varázsló. Valami semlegesnemű kellene…
Könyvlapozás, és az akkori környezetismeret könyvben megláttam a hernyót. Ez az! Ki gondol arra, hogy hernyó legyen? Zöld hernyó leszek. Potrohhal, végtagokkal, csáppal. Csápok ping-pong labdából, csáptartók szívószálból. Hajráffal tapadnak a hajamhoz. Arcom ijesztő zöldre festve. Rágó szájszervem körül zöld szőrök. Rajtam fekete tornaruha, alatta neonzöld harisnyanadrág-hernyótest. Hátamon vedlés előtti potrohszelvény-jelmez, ami létezik. Zöld kreppbe bújtatott ablak-köz-henger, szelvényekkel, szőrökkel. Felpróbálom, szemüveget leteszem, felveszem. A szemüvegem a hernyó pontszemei, nem oldalt, de jó így is. Szemüveges bagoly-hernyó.
Farsang napja, nagy pakkal indulok reggel. Terem feldíszítve, kedvem karneválos, szól a muzsika A sok Hófehérke, boszorkány, néger, focista után jövök én. Rögtön felismernek, kacagnak, teszek pár hernyós mászómozdulatot, és már dől mindenki a nevetéstől. Szavazás, díjkiosztás. Izgulok. Az Iskola-szelleme ledöntött a dobogóról, második lettem. Hernyóságomat csak a tornaruha alól kikandikáló rózsaszín atléta látványa rontotta el, amit a nagy izgalomban magamon felejtettem. És azután Bagoly-Hernyó becenévre hallgattam…