Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Ne állíts meg

Csak egyszer nevetsz,
gyere, fogj és vezess.
Ez egy romlott vágy.
Monoton rág.
A szívbe törve,
röghöz köt nem
bánom már,
ha felkiált.

Csak egyszer szeretsz,
de te félsz és remegsz,
pedig közöny nem vár,
ha szakad a szál.
Menj, ha mondom
ne nézz vissza rám!

Szememben a kérdés lásd! Válaszod már nem hat rám, vakítóan izzó báj, gyilkos tánc..

Ne állíts meg halkul léptem sebet mar most minden szó.
Égő láztól képzelt álmom régen átlátszó.
Nekem támadsz, bőröm lázad érintésed fogja még.
Te harcolsz, végül esély nélkül vádolsz rég.

Fékezz, mert
közénk ér a méreg.
Mozaikként hullom szét,
darabonként.
Karjaidban
nyughatatlan
rég nem véd!
Az emlékkép.

Lágy volt,
de holtan ölel.
Lenyomata
fagyot öklel
menedékként,
a szívemen jég.
Hát legyen, köddé
mi összeköthet még!

Szememben a kérdés lásd! Válasz nélkül nem kell már, veled ez a végső vágy, gyilkos tánc..

Ne állíts meg halkul léptem sebet mar most minden szó.
Égő láztól képzelt álmom régen átlátszó.
Nekem támadsz, bőröm lázad érintésed fogja még.
Te harcolsz, végül esély nélkül vádolsz rég.

Ha félnél,
az idő karja véd.
Hited minden pillanatban
gyászszalagra
festve olvad szét.
A múltról ma elmos minden kínt
mosolyogj a léha napra,lángja vágyva hív!

Ne állíts meg léptem után halkan siklik minden szó.
Megtépázott, bűnös álmom végleg átlátszó.
Nekem támadsz, bőröm lázad érintésed fogja még.
Te harcolsz, végül esély nélkül vádolsz rég.