Tóth Gabi: Elég volt

Kaptam szerepet, az élet szeretett, hát mosolyogj már, címlapbulvár
Szem lesütve, rúzs kikenve, s bámulj rám, hisz ez vár rám.
Pörgesd a kerekeket, adj gázt így jó lesz Neked
Szakítsd hát át, a felső határt
Nem kell félned, csak túl kell élned már.

Nem is érted mért pont így, de belül az a hang ordít,
Mond, ki ez az ember itt, nézz csak rám.

Refrén: Elég volt, hogy másnak látszom,
Ferde tükör nem versz át.
Fogd már fel, én embert játszom,
Ez nem bábszínház.

Elég volt, hogy folyton fájjon,
Árnyékod a múlté már.
Bohócként majd más ugráljon
Rám ne várj!

Ott van, mindenhol nyomomban, menekülök, késő már, a valóság vár
Cukormázzal körbekenve, tálaljál ájájáj.
Már átlátok, átlátszó az álarcod, hidd el,
Magadat játszd, a szereped gáz.
Gondold végig, fátylad dobd el hát!

Nem is érted mért pont így, de belül az a hang ordít,
Mond, ki ez az ember itt, nézz csak rám.

Refrén: Elég volt, hogy másnak látszom,
Ferde tükör nem versz át.
Fogd már fel, én embert játszom,
Ez nem bábszínház.

Elég volt, hogy folyton fájjon,
Árnyékod a múlté már.
Bohócként, majd más ugráljon
Rám ne várj!

Az álmom, mi most már véget ért,
Mint egymagam a színdarabban, maszkot hordva, szerepet játszanék.
Egy érzés, mi megszűnt bennem rég,
Felejtsd el, hisz csak rád vár, egy jobb és őszintébb.

Refrén: Elég volt, hogy másnak látszom,
Ferde tükör nem versz át.
Fogd már fel, én embert játszom,
Ez nem bábszínház.

Elég volt, hogy folyton fájjon,
Árnyékod a múlté már.
Bohócként majd más ugráljon
Rám ne várj!