Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Kenyérlángos(Szabó János)

Kicsi voltam mikor a szomszéd
Addig járt a kocsmába
Amig el nem kopott a lába
Egy reggelen nagyon megéhezett
S éppen engem kérdezett
Veszek-e a péknél neki kenyérlángost
Akkor azon a napon pénzt adott
Vettem is neki egy jó nagyot
Sietve vittem a kenyérlángost
Sajnos az út előttem nem fogyott
És a fránya éhség elfogott
Megettem hát a kenyérlángost
Erre Ő szóhoz jutni sem tudott
Úgy tűnt egy csöppet se bánta
Csak rám nézett kedvesen mosolygott
S hogy nem bántott csak most értem
Pedig bocsánatot se kértem
De azóta szeretem a kenyérlángost
Azóta már régen felnőttem
Az idő jócskán eljárt fölöttem
De mindennap eszem kenyérlángost
Egyszer férjhez is mentem de elváltam
Mert azt elég hamar beláttam
Hogy Ő nem szereti a kenyérlángost
Megfogadtam hogy megpróbálom
S ha mégiscsak megkívánom
Majd dugiban eszem kenyérlángost
Leszoktam hamar de nem bánom
Mert lett is egy új barátom
Hozzá is mentem épp az idén nyáron
Csak akkor néztem egy jó nagyot
Mikor az asztalon mindent otthagyott
És üvöltözött velem mint egy táltos
Hogy nem lehetek ilyen csődtömeg
És úgysem eszi meg a főztömet
Neki nem kell más csak kenyérlángos
Ez engem nagyon meglepett
Szavakat nem találtam
Ott azonnal örömtáncot jártam
Azóta már eltelt nem egy hét
Hogy elkészült a szép kis kemencénk
S naponta sül abban a kenyérlángos
Azt az egyet biztosan tudom
Hogy elhagyni őt soha nem fogom
Mert összetart minket a kenyérlángos
Most sorban kapom a csókokat
Nevetgélünk együtt jó sokat
És boldogan esszük a kenyérlángost