Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Brigi negyvenhét, kárörvendően végigrötyögött percen át ragasztgatta a piaci műkörmöket megcsalt ujjaim végére. A rám jellemző zavarosságra utalóan, gondosan kiválogatott jellemarzenált erőltetett rám felelőtlenül adott szavam. Mocskos üzlet ez, de megéri.
Van két jómódú barátom, mindkettő tartja a szavát. Egymás közt az őszintén fuldokló nevetés a legnagyobb elismerés, viszont önkényes színjátékaim iránti rajongásuk új motivációt szült, s mostanra túlléptem a megtűrhető karakterszerepeken. Előnyös fogadásokból megbotránkoztatok napról-napra.
A harmadikos maszkabálon gésának öltöztetett bolondos nagybátyám. Azóta e mostani az első farsangom.
Ingó külsőségem egyetlen műszőrme bunda, hajamhoz a hajnaltól loptam színeket, sminkem kicsit avantgárd, körmeimet Brigi alkotta, bal lábam borotvált, a jobbon festett harisnya. És ugyan szuszpenzor fedi férfi létem, testem-lelkem egyaránt meztelen.
Hatan állunk a színpadon, három-három fiú és lány. Ötük célja a csillogó korona, a hatezres CD-utalvány, a páros mozijegy. Superman vörös fecskéje, és Marilyn mély dekoltázsa a legesélyesebb. De nekem csak egy beszéd kell, a bálkirályi trón nem izgat.
A zsűri döntött, karakterem vesztett. Ugyanakkor a közönség voksa még színpadra segíthet.
A siker kiolt belőlem néhány percnyi öntudatot, s a megállapodás értelmében mostanra szőrmétlenül állok a porondon.
„Miért hiszitek, hogy ezek csak jelmezek?” – kezdem közönségdíjas beszédem értetlen moraj közepette. „Ami itt ma felvonult mind bennetek él, hát ébredjetek! Megbújtok a maszkok mögött, holott a maszkok belőletek születnek, és ha egy pillanatra megállna vakon rohanó elmétek, és feleszmélnétek, megnyílnának új világok, és valóban élhetnétek! Értelmetlen megjátszani a szépet, az okosat, az erőset, mert mind azok vagytok, a világ a tiétek. Éljetek hát úgy, ahogy szeretnétek, legyetek jelmeztelen, igaz emberek.”
Azzal elsétáltam és soha farsangra többet be nem tettem a lábam.