Tizenéves fej, sokszor gondoltam azt, hogy semmit se érek
De mára rájöttem, hogy ez baromság, s csak át kell színeznem
Életem sötét részeit, a szürkét kék köntösbe bújtatni
S így ez a pár sor szerintem tanulsággal fog csengeni
Egy Uborka szájából, ki gyerekként kezdett neki
De felnőttként fejezte be az utazást, volt sok palánk mellé dobás
Emiatt rájöttem, hogy van mikor álmokkal való versenyfutás
Az élet, éppen ezért szép

Mert nem tudjuk, mit hoz a holnap
S ha elkeseredsz, ne fuss, csak színezd újra
Színezd újra életed megfakult fényeit
A gond többé hidd el, nem fog leteríteni

Mert nem tudjuk, mit hoz a holnap
S ha elkeseredsz, ne fuss, csak színezd újra
Színezd újra életed megfakult fényeit
A gond többé hidd el, nem fog leteríteni

Tegnap még azt hittem, itt a világ vége
Ma már abban hiszek, hogy még csak a kezdete
S ezek nagy szavak, mert sokan a búba burkolóznak
S azt hiszik, hogy minden ember ellenük van
Nem nyitják ki szemüket, bambán a sötétbe merednek
Pedig mellettük az ablak, s bekopog az optimista énje
Mögötte barátok, kik épp fociznak
Vagy épp az életről társalognak,
Úgyhogy engedj ennek a színes csábításnak
Ha nem akarsz egyedül lenni

Mert nem tudjuk, mit hoz a holnap
S ha elkeseredsz, ne fuss, csak színezd újra
Színezd újra életed megfakult fényeit
A gond többé hidd el, nem fog leteríteni

Mert nem tudjuk, mit hoz a holnap
S ha elkeseredsz, ne fuss, csak színezd újra
Színezd újra életed megfakult fényeit
A gond többé hidd el, nem fog leteríteni