Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Roy és Ádám: Tarambulin= „Kan bulin”

Nézd,temérdek piával jöttünk
Oly szép de hiába iszunk meg mindent
A vodka engem nem érdekelt soha sem
Csak a csúcs minőségű pálesz

Úgy akarok én is ott
Velük együtt piázni
Vicceket hallgatni
És csak szállni

Egyszer ott leszek
Igen ott velük
És csak minket néznek majd a szomszédok
S a kan bulirt nem kell sokat várni

Egyszer ott leszünk,
ott kinn leszünk,
úgyis egy kan buli az életünk,
félúton már nem lehet kiszállni.

Rég mikor először láttam
Nem bírja még mondták rám a csávik
De most azt hiszem beértem
Most már nem lehet leinni

Úgy akarok én is ott
Velük együtt piázni
Vicceket hallgatni
És csak szállni

Egyszer ott leszek
Igen ott velük
És csak minket néznek majd a szomszédok
S a kan bulit nem kell sokat várni

Egyszer ott leszünk,
ott kinn leszünk,
úgyis egy kan buli az életünk,
félúton már nem lehet kiszállni.
Nem lehet kiszállni nem lehet kiszállni

Nézz az útra (Magna Cum Laude-Szinezd
újra)

Egész éjjel izgulhatok
a búfelejtő friss italok
olyan kegyetlenül visznek félre
ó, menekülj

Bármi lesz, megadom magam
törjön elő az elnyomott hajlam
s ha a kalapomat nehezen tartom
a jótanácsot megfogadom:

\"Nézz az útra, nézz az útra
hazafelé gyalogolva
a látkép ha homályosulna
le ne térj, csak nézz az útra\"

De már kályha melegít idebenn
hát hazasegített a véletlen
nyugodtan lehet hátradőlni
a vándort a bölcs szó mindig megmenti

Mikor új kalandra adom fejem
az intő szót el nem felejtem:
\"ha megint mulatni mennél
a helyes útról le ne térjél\"

\"Nézz az útra, nézz az útra
hazafelé gyalogolva
a látkép ha homályosulna
le ne térj, csak nézz az útra\"

 
Dimenziót lépő kurzusok.
A lavor mélyén a fordulatok
kiszámíthatatlanul, sodornak előre
fejből a fejbe!

Nokedlit szaggatsz tudat alatt.
Ha visszaváltanád a kuponokat,
egy világ gyúlna a sötét gangon,
az inverzum ott majd nyílna random.

Kilenc holdra, kilenc holdra,
juthatsz el, ha szól e nóta,
s ha az agyad elborulna,
megszólal belül a konga!

Agyadban lappangó üzenet,
mint a tarkón legyintő elemek.
Hokedlire kerül a krigli,
ha olajat fáraszt sok fuszekli.

Minap fejedbe érkeztem!
Tuti az agyam, vérteztem!
Sóvárogsz mindig térbe.
Hej, ha egy mosoly határt lépne!

Kilenc holdra, kilenc holdra,
juthatsz el, ha szól e nóta,
s ha az agyad elborulna,
megszólal belül a konga!

dobok a fejemben

minden reggel átrepülök a szobán
úgy teszek mintha lenne ott más
ember, lélek, istenség
bezárkózom mert úton vagyok
gondosan nyomják gombjaimat
félek, hogy ha nem találsz
így bojongok

de nem
addig nem
amíg mindig
megtalállak magamban
táncolni hívsz
mosolyt kérsz
a dob ott lüktet legbelül
tiéd lett a lelkem

este újra elhagytam helyem
az égen jeledet követem
meleg fényár
illathullámba kapaszkodom
érzem te is igy keresel most
te éltetsz csak engem még, álmom

Csak emlék már, hogy megláttam őt,
Kimelegedetten álltam.
Minden percben, őreá vártam.

Hiába mondták a barátok, hogy,
Ő az a poén gyáros.
A humornak él, attól olyan nagyon csábos.

Ref.

Vele az életem szépet tartogat,
Nélküle minden percem kárhozat.
Két hete énrám vár, a poén gyáros.
Amikor engem lassan simogat,
Tudom egy sírig tartó pillanat,
Két hete énrám vár, a poén gyáros.

Kívánjuk egymást éjjel nappal,
És felfokozzuk a vágyat.
Megőrülök, hogyha ma is újra látlak.

Nem érdekel, hogy a világban,
A hercegem lassan kivárjam.
Poén gyáros. Én másra már nem vágyok.

Ref.

Vele az életem szépet tartogat,
Nélküle minden percem kárhozat.
Két hete énrám vár, a poén gyáros.
Amikor engem lassan simogat,
Tudom egy sírig tartó pillanat,
Két hete énrám vár, a poén gyáros.

Nézd! Csillagok ragyognak csendben.

Oly szép! Az éjszaka békésen csábít.

De vigyázz! Nappal nem rejthetsz el semmit sem.

Hova fuss, a bajt lerázni?

Úgy akarok élni még

egy olyan világban,

ahol együtt, egymásért

vagyunk bátran.

Kérlek égiek,

hogyha szerettek,

szívben minden ember maradjon gyerek!

S felejtsük el, mit is jelent:hazudni!

Kérlek égiek,

ha szerettek,

örökre tartsatok meg gyereknek!

Felnőttként már nem lehet hibázni.

Én szelíd reménnyel hiszem:

eljön még,hogy a szín sem számít!

(dehát most sem számít!)

És majd mindenhol mindenki

szépen, kéz a kézben játszik.

Úgy akarok élni még

egy olyan világban,

ahol együtt egymásért

vagyunk bátran.

Kérlek égiek,

hogyha szerettek,

szívben minden ember maradjon gyerek!

S felejtsük el mit is jelent:hazudni!

Kérlek égiek,

ha szerettek,

örökre tartsatok meg gyereknek!

Felnőttként már nem lehet hibázni.

Nem lehet hibázni, nem lehet hibázni...

A kis kertemben napozgatok,
s ha egy fűszálat is megmozgatok
Azt csakis azért teszem, hogy felhigítsam
egy kicsit fáradt eszem.

Na jól van összeszedem magam,
Nézem, hogy a papucsom most merre van?
Égeti talpam a forró beton
És én könnyes szemmel azt ordítom, hogy:

Refrén:
Miért nincs murva, miért nincs murva?
Nem égetne, csak kicsit szúrna.
S én lábra állnék újra.
Talán nem lennék így kiborulva.

Rendelek homokot, hogy puha legyen
mint egy lakatlan kis szigeten
Pálmafák helyett, magyar tuják
S valahogy a lányok sem olyan buják.

Tudom csak bal lábbal keltem,
S aranyat sem én leltem,
De még ha nem is élvezem
A kérdést akkor is felteszem:

Refrén X5
Miért nincs murva, miért nincs murva?
Nem égetne, csak kicsit szúrna.
S én lábra állnék újra.
Talán nem lennék így kiborulva.

Morvay Patrik

Pa-dö-dő: Szabó János/

Csapó Gábor

Üstökösként szállt e földre,
Megmerevedett ki látta,
Ilyen spíler kell a vizilabdába.

Fennhangon mondták hogy - KIRÁLY VAGY!!!
Nyerő ez a Csapó Gábor
Az olimpián is berámolt egy pár gólt.

Manapság gyerkőcöket tanítgat,
Ők felnéznek rá, hisz bazi nagy,
A svédcsavart finnül is tudja, Csapó Gábor.
Szeme sajnos kicsit már Columbo-s,
De őt nem zavarja,hisz élete kalandos,
Kérkedhetne,de másmilyen srác a Csapó Gábor.

Kiváló kártyás kézzel-lábbal,
Verést igér az a pár lap,
A pókernél üthet-vághat bátran.

Kell persze finesz az uszodába,
Zúg a labda a \"pipába\",
Csapó Gábor kár hogy már nem játszol.

Ha anyád unja indulatod,

S azt mondja neded: indulhatok

Megbélyegzetlenül vágjunk az útnak

kedvtelenül.

Látod már minden rendbe van

Mert a parknak nagy padja van

És ha ketten fekszünk kinn a a parkba

Hogy ecseteljem, hogy mégis baj van.

Ref.:

Indulj balra, én meg jobbra!

Az életem már el van rontva.

És ha mégis megjavulna

Ne maradj, csak hagy el újra.

Ha régen nincs már idegem

És a szomszéd is idegen

Aki tőlem lehet a Ildi

Ha a jövőmet ő megszépíti.

Igaz csak addig jó nekem,

Tudom az ágyig elviszem.

De amikor Te sárban keltél

Tudom jól, hogy enyém lennél.

Ref.:

Indulj balra én meg jobbra!

Az életem már el van rontva

És ha mégis megjavulna

Ne maradja, csak hgy el újra.

(Tóth Gabi: Elég volt)

Jó volt veled, amíg tartott, igen.
De vége már, felfoghatnád!
Tiéd voltam, raboskodtam,
Kínoztál éveken át!

Lelkem mélyén minden
Hang csak hozzád szólt.
De hiába már, nem hallottál!
És ez a végső,
Utolsó kiáltás!

Tudod jól, hogy kellettél,
De a dalunk véget ért,
Neked is jobb lesz így ezután!

Utoljára még elmondom,
Hallgass meg, és figyelj rám!
Keressél más játszótársat,
Ki jobban illik majd hozzád!

Vége most már minden dalnak,
Velem utoljára játszottál!
Hiába is próbálkoznál,
Vége már!

A múltunk történelem, rég elfelejtettem,
Nem fűz már, semmi hozzád!
Csak egy emlék, ami lettél,
Nem fáj már, mit okoztál!

Késő visszahívnod,
Nincs már semmi titkod.
Hazudtál, átvágtál!
Engem már egy
Újabb élet vár!

Tudod jól, hogy kellettél,
De a dalunk véget ért,
Neked is jobb lesz így ezután!

Utoljára még elmondom,
Hallgass meg, és figyelj rám!
Keressél más játszótársat,
Ki jobban illik majd hozzád!

Vége most már minden dalnak,
Velem utoljára játszottál!
Hiába is próbálkoznál,
Vége már!

Vége, és lelkem üres már,
Mint sivatag, ha esőt nem kap,
Szomjas, tikkadt.
Pusztít a forróság.

De jó, hogy most már véget ért,
Mert jöhet más,
Ki jobb hozzám,
És nem okoz szenvedést!

Utoljára még elmondom,
Hallgass meg, és figyelj rám!
Keressél más játszótársat,
Ki jobban illik majd hozzád!

Vége most már minden dalnak,
Velem utoljára játszottál!
Hiába is próbálkoznál,
Vége már!

Az a hajnal az úton talál
És a szemem is egyre csak jár
Keresi a kiutat
Nekem mit sem ér az életem
Ne köss belém ma ha kérhetem
Megszakad a szív ma még. Úgy érzem.

De bent
Idebent
Én már látlak
Furcsa fény gyúl szívemben
Elolvadok tőled
Ahogy a tűt a lemezre teszed,
S a dalom hallom szállni

Ez az éjfél az úton talál
Mert az intercity repít hozzád
Másod osztály
És az életem rendbe rakatom
Egész úton a zeném nyomatom
Arra kérlek én most bocsájts meg

De bent
Odabent
Én már látlak
Furcsa fény gyúl szívemben
Elolvadok tőled
Ahogy a tűt a lemezre teszed,
Odabent
Én már látlak
Furcsa fény gyúl szívemben
S a dalom hallom szállni 

Sóhajts nagyot

Gyere jobb, ha hagyod
Ugye nem akarsz bajt
A vérem hajt
Mozdulj kérlek
Miért nem érzed
Ajkam vár
Csókolj már

Ha nem kellek
Miért nem mondod, fel kéne
Ébredned
Ne tetézd még
A harag széttép
Légy most bátor
Végre. Szólalj már!

Mondhatod, hogy nem kell már
Mondhatod, hogy rám untál
Tudod, én sem értem már
Miért nem fáj

Ne kérj tőlem jó tanácsot
Mindenkire más sors vár
Az én életem én formálom
Tőlem, mondd mit vársz?
Nem értem, most miért dobálódsz
Te mondtad, hogy rám untál
Hidd el édes én nem bánom,
Elmúltál

Szóltam
Eleget papoltam
Neked, hogy az én ágyam
Nem hálózsák
Kényelmedben
Épp velem nem
Számoltál

Éreztem
Végül nem is tévedtem
Nem volt meg
Benned a tűz,
Mi engem fűt
Elhibáztad
Véglegesen már!

Mondhatod, hogy nem kell már
Mondhatod, hogy rám untál
Tudod, én sem értem már
Miért nem fáj

Ne kérj tőlem jó tanácsot
Mindenkire más sors vár
Az én életem én formálom
Tőlem, mondd mit vársz?
Nem értem, most miért dobálódsz,
Te mondtad, hogy rám untál
Hidd el édes én nem bánom,
Elmúltál!

Látom. Nem kell még egy hét
Könyörögve, futsz majd vissza, szem kisírva
Karod tárva szét

Édes! Most kezdődik épp,
Szabad élet, nélküled, mit nem szakíthatsz szét!

Ne kérj tőlem jó tanácsot
Mindenkire más sors vár
Az én életem én formálom
Tőlem, mondd mit vársz?
Nem értem, most miért dobálódsz,
Te mondtad, hogy rám untál
Hidd el édes én nem bánom,
Elmúltál!

Az ingem lent van, itt punnyadok
a kendő még él, a kis kulacsok
elképeszthetetlenül, zúznak le térdre oly meztelenül

na hol van? felengedem magam
hogy a kasza tisztára vágja hajam
s ha ettem, eszünk ott lenn a padlón,
és megetetem majd kemény kardom.

Tücsök, pulyka, színes cerka
az félrement, de elbambulna
s az még ott lekonyulna,
nem menekült, csak libeg csúcsra.

S ha még egy sejhaj már idelenn
Azt a kakaódat idd hidegen!
aki nőd lett, lehet az érti,
hogy az ökör és nomád együtt nézi.

Unom, csak állnak mellettem,
Amint azt látod, elvettem.
Zacsiból hármat vennél,
De ha még vegyszert ágyba tennél:

Kilenc óra, Ferenc bújja
a kiskönyvet, ha nem tanulna
ő a vizsgán jól megbukna
a nejem ült, de kiment újra.

Ki lesz rúgva, ki lesz rúgva
A főnököd, ha nem szapulna
Az a kép ott leborulna
Nem érdekel, csak eressz kútra.

Kiment útra, kiment útra
A tanuló de nem tanulta
hogy a fékfolt nem a murva
Itt szétrepedt, de oda fúrta.

Csirke zuza, kolbász, hurka
A két szelet ha ottmaradna
s a tömlő beszorulna
Ha én iszom, majd fizet Gyurka. 

Ha minden megvan, indulhatok,
A kabát vállán a hajcafatok.
Megfékezhetetlenül húznak le mélyre,
Oly kedvetlenül…

Na jól van, jól felhúztam magam,
Tegnap megint húztad hajam.
De ha ketten leszünk lenn a padon,
A fejemet majd eléd tartom.

Színezd újra, színezd újra:
A hajamat, ha megfakulna,
És ha mégis mind kihullna,
Ne menekülj, csak cibáld újra…

S ha téged sem hagy már ridegen,
Ha mankóval is majd bicegek.
Aki tőled sánta kissé
Az ötödik pohár tett ördöggé.

Tudom, csak főzni kellettem,
Még jó a lóvét eltettem…
S amikor hátba vertél
S netán megint pofon vernél

Színezd újra, színezd újra:
A hajamat, ha megfakulna,
És ha mégis mind kihullna,
Ne menekülj, csak cibáld újra…

(Pa-dö-dö Szabó János)

Panka \"Nagyon Káros\"

1.Az úgy történt, hogy kedveltem őt
Beleszeretett az állam, álam
Rám szóltak, hogy szívhatod, de árthat…

2.Hiába mondták, hogy vigyázzak
Mert ő az a NAGYON KÁROS
Rossz íze van, ismeri a tüdő rákos…

3.Ma már csak minden másnap szívom azt
Mert már csak a bulikban fojtogat
Két hete másé már a NAGYON KÁROS
Lehet, hogy többé sohasem szívom azt
S nem marja többé a torkomat
Két hete másé már a NAGYON KÁROS

4. Imádtuk egymást kéjjel- bajjal
De megutált ez az állam
Azóta téged csak undorral látlak..

5. Egy hete keksszel a szobámban
Ugyanazzal a pofával
NAGYON KÁROS már nem sokáig árthatsz!

refr. 3.

Reggel, mikor felkelek körbenézek,

kereslek, de nem talállak......

Harcias vagyok, de nem nyomulok,

mégis többre vágyok, de mit tehetnék?

Csak Te kellesz, csak Te!

Refr.: És mikor rád nézek ZENE A SZÍVEMBEN!

És mikor látlak erőm van mosolyt varázsolni az arcokra

És most van egy seregem!

Este mikor lefekszek, nyugodt vagyok,

tudom, hogy kincsre találtam és

olyan boldog vagyok!

Ugy-e tartani fog, tartani fog?

Mert ő a nagy Ő, a nagy Ő!

Refr.: ugyanaz :)

Ezt a dalszöveget az ERIK SUMO BAND- Disco in my head című száma ihlette :)

Csak emlék már, hogy elhagytam őt.
Kificamodott a lábam.
Fájdalmamban, tótágast álltam.

Nem érdekelt, hogy a szívem mélyén,
Később is visszavárom.
Megőrülök, hogyha ma is újra látom.

Azóta jártam ezzel azzal,
De nem találtam a vágyat.
És most már értem, nyomában sem járnak.

Rájöttem arra, hogy hibáztam.
A jónál is jobbat kívántam.
Menő srácok, már nem gondolok rátok.

Ref.

Tudom a külső az, ami megragad
De nem pótolja a páromat.
Nem érdekelnek már, a menő srácok.
Tudom, hogy nem fejleszti az izmokat,
De mindenhol engem támogat,
Nem érdekelnek már, a menő srácok.

Én tudtam veled amíg voltam

buta őrült lány a szívedbe lát

az ágyhoz dölve, képzeleben

merre jársz, várok rád.

Én hódítok minden klubban

nem sírok egy sarokban,

az élet úgy fáj

ma berúgok már

egy szörnyű álom

egy hazug látomás.

Amikor a nő hódit,

amikor a vágy bódít,

bújok az édes, friss illat után;

<Feléd szólt, hogy folyton változz,

hogy feldúlt lelkem nem fáj már.

Hát jegyezd meg ha bábnak látszom

vége most elég már.

Feléd szólt, hát nem megy máshogy

tűnjön el a boldogság.

Nem értem, mert mindig vádolsz

hát VISZLÁT!>

Tudtam keresem a klubban, esztelenül

vágyom rá, aki megérint már,

ki szeret engem minden percben

várok hát.

Már átérzed, átázottan, átgondolva,

bánd meg,

hová lépsz tán, a szemedben láng,

az életedhez én kevés vagyok már.

Amikor a nő hódít, amikor a vágy bódít,

bújok az édes friss illat után;

<Feléd szólt, hogy folyton változz,

hogy feldúlt lelkem nem fáj már.

Hát jegyezd meg ha bábnak látszom,

vége most elég már.

Feléd szólt, hát nem megy máshogy

tűnjön el a boldogság.

Nem értem, mert mindig vádolsz

hát, VISZLÁT!>

A keresztútig naponta eljutok
Néha a földön kívül vagyok
Megfékezhetetlenül, hullok a földre,
Oly szemtelenül.

Na jól van, az életem elég céltalan,
S a fejemben elég nagy most a zűrzavar,
S ha mindent megint félbehagyok
a kísértés majd belém markol, hogy:

Refr (×5):
Gyúrd meg újra, gyúrd meg újra!
Az életed, ha szertehullna
S minden porszem földre hullna
Egy sárgolyóból, csak gyúrd meg újra!

S megérted csodák nincsenek,
Porold, le gyorsan az életed
Naponta eljutsz, a keresztútig
Mi van utána, jó volna tudni?

Tudom, csodákat kergettem.
Nyugi! Már felébredtem,
S földre sápadt csillagként
is minden embernek vigaszt hoznék

Refr (×5):
Gyúrd meg újra, gyúrd meg újra!
Az életed, ha szertehullna
S minden porszem földre hullna
Egy sárgolyóból, csak gyúrd meg újra!
 

Ha kicsöngetnek, elindulhatok,
A nyár kezdetével felvidulok.
A verdámba bepattanok, nyomom a gázt,
S mindenkire rá hozom a frászt.

Refr:
Három hónapig butítom magam,
Hogy felfrissüljön tompa agyam,
S a strandon fűzős bikiniben alszom,
Míg a kocsimat meg nem húzza két barom…

Fényezd újra, fényezd újra,
Ha a kocsin a vakolat lehullna.
És az indulat elfajulna,
Mielőtt apád látná, fényezd újra!

Ha felidegesít a két idegen,
Beszélj velük inkább ridegen,
A kocsidnak már édes mindegy,
Egy-két karc tovább nem szépítheti.

Tudom, csak játszottak énvelem,
De a rendszámukat feljegyeztem,
Amikor mellettem elhúztak,
De, ha még egyszer meghúznák:

Refr:
Fényezd újra, fényezd újra,
Ha a kocsin a vakolat lehullna.
És az indulat elfajulna,
Mielőtt apád látná, fényezd újra!

Elindulok, megyek bárhová

Céltalanul, kőszívvel tovább

Ha itt lennél velem

Boldogság költözne szívembe

Veled eljutnék a mennyekbe

De nem vagy sehol

Álom vagy csupán.

Aztán

Majd végre

Rádtalálok

S életre kel mindenem

Nézlek téged mohón

Érted oaadnám mindenem

De most mennem kell tovább.

Este van és megyek bárhová

Izgatottan, zavartan tovább

Ez egy álom

És csak velem történhetett meg

Ha felkelek nem emlékszem

Istenem, hadd álmodjam még tovább!

Aztán, majd végre rádtalálok

S életre kel mindenem

Nézlek téged mohón

Érted odaadnám mindenem

De most mennem kell tovább.

Majd végre rádtalálok

S életre kel mindenem

De most mennem kell tovább.

Húzd meg újra!
Húzd meg újra!
Húzd meg újra!
Húzd meg újra!

Ülök a mocin indulhatunk.
A motor feldübörög alattunk.
Megfékezhetetlenül húzunk le délre,
Oly szemtelenül.

Na jól van elengedem a kart.
A motor le ált és az itt a baj,
Hogy nincsen nálam egy rohadt csavar,
De kaptam kölcsön egy anyacsavart.

Húzd meg újra!
Húzd meg újra!
A csavart hogy ha kilazulna,
Vagy ha a mocid nem indulna,
Ne szereld szét csak húzd meg újra!

Szabadon szállnék

Ülök maroknyi csendben – csak én
Lopva megbújok zsebed mélyén
Némán ölelve térdem

Repedt tükrömben nézem a fényt
Napsugárban, ha repülhetnék
Egyre távolabb innen
Úgy szállnék

Nézd, fenn az ég engem vár rég, olyan szikrázóan kék
A messzeség úgy hív, a madarakkal repülnék
Szabadon, ha szállnék

Porszem vagyok csak, felkap a szél
Nem találsz rám, ha nem szerettél
Hol keresnél?

Most már félek, elhagylak végleg
Szemeimben könnyeim égnek
Cseppjük, hogyha hull – hagyom
Csak szállnék

Nézd, most is hív fenn a kék ég, olyan szikrázóan szép
Ha napfényben repülhetnék – talán el sem búcsúznék
Indulok egy hajnalon, már tudom; vár a messzeség
Szabadon szállnék

Ha úgy érzem készen állok,
az utca végén a szerelmedre várok.
reménytelenül?
Próbállak megszerezni szüntelenül,
de reményt vesztve állok töretlenül,
s patak lesz a ments váram végzetül.
Ha megfogod kezem hogy visszaránts a mélyből,
az életem kivirágzik a fénytől.
Szeress újra, Szeress újra
az életem romokban.
S ha az tenger háborogna
fuss el hisz az életed romokban.
Fuss el hisz a remény elveszett már
ezt tudván a hajóm úszik a Dunán.
Egy bársonyos bőr ami érinti testemet
beleborzongok és tudom
ölelésed feléleszti testemet.
Szeress újra,Szeress újra
az életem romokban.

Nem fogtad kezem
Csak elmentél vele
Engem itt hagytál
A saját apám
És nézem innen
Új életed,
Bánom már
Hogy vágytam rá

Te drogozol mindig
Már nem nézek a szemedbe
Annyira fáj
Amivé válsz
Egy cseppnyi mámor
És ő irányít már!

Amikor nappal szívsz
Amikor a bár szólít
Tudom azt apám nincs
Többé már

Gyűlölöm, hogy máshol álmodsz
Három gyerek otthon vár
A testvéreim éhesek és
Későre jár már
Gyűlölöm, hogy nem szeretlek
Nagy köztünk a távolság
Te elhagytál, már rád sem vágyom
Nincs apám

Sírtam,
Csatákat is vívtam
Elrepültem, máshol várt
A boldogság
Már nem vagy bennem
Minden percben
Vége már (ájájáj)

Vágyálmok
Helyébe a rémálmok
Jönnek, sose lesz már
Szereped hát
Az életemben
Nem létezel már!

Amikor nappal szívsz, amikor a bár szólít, tudom azt apám nincs többé már

Gyűlölöm, hogy máshol álmodsz
Három gyerek otthon vár
A testvéreim éhesek és
Későre jár már
Gyűlölöm, hogy nem szeretlek
Nagy köztünk a távolság
Te elhagytál, már rád sem vágyom
Nincs apám

Kár , hogy mindent elcsesztél
És magadat fojtod csapba, fuldokolhatsz
Már nem látom én

De jobb így, hogy már elmentél,
Nem jön egy új, ki csak rám vár, és
nem is szeretném!

Gyűlölöm, hogy máshol álmodsz
Három gyerek otthon vár
A testvéreim éhesek és
Későre jár már
Gyűlölöm, hogy nem szeretlek
Nagy köztünk a távolság
Te elhagytál, már rád sem vágyom
Nincs apám