Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Szúnyog!
(Pa-dö-dö: Szabó János)

Ha leszáll az éj, hallom én,
Belezümmög a fülembe.
Csapkodok, hátha eltalálom.
Két hete köröz már a szobában,
Nem is bírom már cérnával,
De téged, szúnyog nem talállak!

Refr.
Ha már nincs semmi szabad hely a testemen,
Akkor is hagy egy dudort lelkesen,
Két hete csak rám vár a gyógyszertár!
Lehet, hogy minden kence-ficét megveszek,
De ha ettől jobb, hát mit tegyek,
Két hete csak rám vár a gyógyszertár!

Elaludnék, de hiába, felriaszt ez a szúnyog,
Kemotox, már csak te benned bízhatok!
Fújom-fújom hiába, megfulladni csak én fogok,
Szúnyog, te már a családhoz tartozol!

Refr.
Ha már nincs semmi szabad hely a testemen,
Akkor is hagy egy dudort lelkesen,
Két hete csak rám vár a gyógyszertár!
Lehet, hogy minden kence-ficét megveszek,
De ha ettől jobb, hát mit tegyek,
Két hete csak rám vár a gyógyszertár!

Szívem húrja

( Magna Cum Laude: Színezd újra!)

Ha meglátom Őt, szívem dobog,
Akkor vagyok ilyen boldog.
Lelkem kitárom és beleremeg
Az egész Világegyetem.

Tőle napos az életem,
Beragyogja teljesen.
Mint harmatcsepp tavaszi réten,
Úgy ébredtem hirtelen.

Reft.
Szívem húrja, szívem húrja,
Megpendül, ha itt van újra.
Csupa zene lesz az élet,
Ha megpendül a szívem húrja.

Ajándék minden vele töltött perc,
Az élet tengerén így nyugalom lesz.
Belsőm elcsendesül,
Álmom így teljesül.

Közös élet, új remények,
Úgy érzem, már nem félek.
Ő vigyáz rám, míg élek,
Karjai közt lelek menedéket.

Reft.
Szívem húrja, szívem húrja,
Megpendül, ha itt van újra.
Csupa zene lesz az élet,
Ha megpendül a szívem húrja.

(Túl) jó volt veled, amíg érezhettem,
megkaphatsz mindent,
amit igényelsz,
és élvezed, és viszonzod a szerelmem, de
végeztem,
te mindennap hazudoztál,
esténként és éjjel kihasználtál,
na tudod-e már,
hányszor vertél át, hát számold át.

Valamikor más fontos
Máskor ’bocsi, nem jó most’
Éjjel meg jössz s osztod mit elvárnál…

Hát ne osszad már, tégy is érte szeress, ölelj, légy itt már
(mert) ez az, amire én vágynék,
de ez is színjátszás…
Hogy megadhasd ezt álarc kéne,
műhaj, műszem, műjellem…
Jó lenne, de így nem kellesz, tűnj már el!

Hagytam, hadd legyen az mindig. mit te akarsz
elég már, hogy ugráltassál
és hazudozzál, kihasználjál folyton már ájájáj
mert hazudhatsz, megcsalhatsz, vagy becsaphatsz, engem te sose látsz már
(ide) ne gyere át
menj el innen hagyjál békén már!

Valamikor más fontos
Máskor ’bocsi, nem jó most’
Éjjel meg jössz s osztod mit elvárnál…

Ne szerencsétlenkedjél már, rossz az álarc, válassz mást;
egy másik álarc máshogy áll majd,
s téged majd megvált.
De ha én kellek nem kell álarc
s az hogy szépnek látszódjál
Minden hamis, csak te légy hát igaz már!

Egy álarc mi úgy fed mindent el,
hogy eszembe se jut hogy bármi más lehetne,
nincs mi gyanút kelt,
de ’gy apró kis stikli épp elég
és rájövök, hogy hazugság, s mindennek itt a vég!

Ne szerencsétlenkedjél már, rossz az álarc, válassz mást;
nem igaz, hogy nem unod már
arcod (is) hazugság.
Tűnj el innen tűnjél már el,
keresd, akinek ez kell…
sok volt már, nekem nem kellesz, tűnj már el!

Keres újra

Ha szemem sarkán könnyem ragyog,
érzem azt, hogy gyenge vagyok,
olyan értelmetlenül, jajdul a lélek,
és sírba merül.

Mi zajlik bennem nem érthetem,
sajnálni fogom az életemet,
mint rozzant viskó egy régi képen,
emlékedet majd széjjeltépem.

Refr:
keres újra, keres újra,
álmaidban megvadulva,
s ha a napnak árnya volna,
tárd ki szíved, keres újra.

S ha benned bízni már nem lehet,
és elvesztettem már hitemet,
ki soha meg nem érti,
szakadt sóhajomat, már nem félti.

De hiszem, újra kezdhetem,
ködbe veszett életem,
csillag varázs, ha érint,
minden álmot arannyá szépit.

Refr:
Keres újra, keres újra,
álmaidban megvadulva,
s ha a napnak árnya volna,
tárd ki szíved, keres újra.

Tóth Gabi (Elég volt)
Mészáros Ildikó (Álmodtam)

Én szívembe zártam minden szavad,de
Szabadságra vágynak
Bezárva fáznak
Elmúlt a tegnap nincs már varázs
Indulj hát
Menj tovább

Engedj elmennem, vágy, remény nem karodban pihen
Nincs már tovább
A szívem diktál, új szerelem vár
Lépj! – úgyis
Meguntál

Akarom, hogy lángolj, égj
Akarom a vágy szelét
Érzem tiéd e kincs
Kapd el hát

Álmodtam, hogy csókra vágyom
Felébredtem, hidd el már
Csók tüze másnál csattan
Hamu csak mi rád talál

Álmodtam, de szakad a lánc
Forr s szív, vízért kiált
Elmegyek, késő bánat
Indulok tovább…

Vártam, lihegem a táncom
Sebeimet marják már
A szerelem ráz
Egy új tánc ölel
Ritmus felel
Pápápá

Álmom ottmaradt a hideg
Fázós pamlagon
Szólj, ha meguntál
Új szerelem vár
Nemcsak dísz ő –egy
Ócska rongybabán

Akarom, hogy lángolj, égj
Akarom a vágy szelét
Érzem tiéd e kincs
Kapd el hát

Álmodtam, hogy csókra vágyom
Felébredtem, hidd el már
Csók tüze másnál csattan
Hamu csak mi rád talál

Álmodtam, de szakad a lánc
Forr s szív, vízért kiált
Elmegyek, késő bánat
Indulok tovább…

Álomvarázs pora
Rettegés
Széllel szaladó románc
Üres szó zápora
Egyszer földet ér

Nem kell várj, mégis fáj
Az időm tép
Dühös a múlt
A jövőm húz
Nekem tárja szívét

Álmodtam, hogy csókra vágyom
Felébredtem, hidd el már
Csók tüze másnál csattan
Hamu csak mi rád talál

Álmodtam, de szakad a lánc
Forr s szív, vízért kiált
Elmegyek, késő bánat
Indulok tovább…

Pad ölő - Szabó János

Az úgy történt, hogy megláttam őt,
Beleremegett a lábam,
Rám szóltak, hogy dúrván becsináltam.

Hiába mondták, hogy cidázzak,
Mert ő az a Szabó János,
De nagyon nem érdekel, hogy ismeri az egész város.

Ma már csak minden másnap hívogat,
Engem a kedd estékre tartogat,
Két hete kivan már a Szabó János.
Remélem, hogy többé nem simogat,
S nem nekem súgja a bókokat,
Két hete másé már a Szabó János.

Imádtuk egymást éjjel-nappal,
De véget ért a Jancsival,
Azóta téged fűvel-fával látlak.

Egy hete fekszem a szobámban,
Ugyanabban a a szobában,
Ahol anno tüzes lett a hátam.

Ma már csak minden másnap hívogat,
Engem a kedd estékre tartogat,
Két hete kivan már a Szabó János.
Remélem, hogy többé nem simogat,
S nem nekem súgja a bókokat,
Két hete másé már a Szabó János.

Ma már csak minden másnap hívogat,
Engem a kedd estékre tartogat,
Két hete kivan már a Szabó János.
Remélem, hogy többé nem bókokat,
S nem nekem súgja a titkokat,
Két hete másé már a Szabó János.

Ránc dal

Úgy láttam a szemembe nézett,
csak tudnám, hogy mit is látott,
remélem nem azt a sok-sok ráncot.

Krémet vettem, nagyon drágát,
kentem is éjjel-nappal,
tükörbe néztem, majd infarktust kaptam.

Ma már mindenki messziről integet,
nem hívnak Marinak csak néninek,
mert anyámnál is idősebbnek látszom.
Elrohan mellettem sok pillanat,
átkozom a mélyülő ráncokat,
mert anyámnál is idősebbnek látszom.

Egyre jobban úgy éreztem,
messze szállnak az álmok,
az ifjúságom már hiába várom.

Plasztikázni nem engedem,
nem hagyom, hogy fájjon,
úgy szeressen, ahogy vagyok a párom.

Hajnal csillan a Balatonon,

Érzem itt van az én otthonom,

S míg egy dallam zakatol

Bennem mélyen valahol ég a vágy.

Vonatomon csak megyek tovább,

Zajban fürdenék

Zene kell, úgy éltet!

Egy hang,

Két ütem,

Amint érzem:

Mindent együtt élünk át,

A víz, s a fák,

S fent az ég,

Éld a percet, az életed...

És gyere el a Sound-ra!

Érzem itt van az én otthonom,

Esti fények a Balatonon,

Újra hallgatom,

Kell egy élet, míg megtanulom.

Ez az én életem és zeném,

Hangok és remény,

Ami kell és éltet!

Egy hang,

Két ütem,

Amint érzem:

Mindent együtt élünk át,

A víz, s a fák,

S fent az ég,

Éld a percet, az életed...

Két ütem,

Amint érzem:

Mindent együtt élünk át...

És gyere el a Sound-ra!!

Szép, hatalmas hambit megettem.

ez a vég, hiába vettem be bármit.

A józanész, nem érdekelt sohasem

Csak a hús és a vad bulik!

Úgy akarok én is fenn,

Velük együtt szállni,

Onnan nézni szerteszét...

Úgy kell hányni. :S

Egyszer ott leszek,

És te nézheted,

Hogyan futnak szét az emberek.

Kisvukkot nem lehet bezárni.

Egyszer, ha lenn leszünk,

Majd nevetünk,

De viszonot látjuk most az ételünk.

Félúton nem lehet megállni!

Még, amikor először láttam.

Kicsit még szédültem, de vártam.

De most a hullámvasúton ülve, én nem

Már nem tudok megállni.

Úgy akrok én most lent,

stabil földön állni,

Nem pedig szerteszét

Mindent lehányi!

Egyszer ott leszel,

igen ott velem

És biztosan tartod az én fejem.

A rókámból nem fogsz sokat látni!

ism.

Netes Buksza (Színezd újra)

A neten fent van, nyomulhatok,
Az email címed, s a profilod.
Végeérhetetlenül, nyúztam a gépem,
Oly kegyetlenül.

Az oldal szerintem karaj,
Hol a kis csaj riszálja, ó az pazar.
Na legyen eszünk, s lesz egy garzon,
Hol a kereveten majd veled alszom.

Netes buksza, netes buksza,
Költözött a szomszédunkba,
S ha a mama elaludna,
Csak átrepül a netes buksza!

Velem sem bánsz már hidegen,
Az alsószoknyádat is ismerem.
Aki bőven lehet a Ripley,
IQ bajnok vagy az bizti.

Mona Lisának képzeltem,
Gumicsizmában brékeltem.
Amikor gésa lettél,
UTP kábelt tekergettél.

Netes buksza, netes buksza,
Költözött a szomszédunkba,
S ha a mama elaludna,
Csak átrepül a netes buksza!

A liftem nem jön, indulhatok.

A lépcső végén az indulatok.

Megfékezhetetlenül, húzok fel tízre,

Oly kedvtelenül.

Na, jól van elengedem magam,

Hogy az izzadság át mossa

agyam.

S ha a két szatyor füle

elpattanna,

A falra fröccsen annak

tartalma.

Ref:

Színezd újra, színezd újra!

A lépcsőház, ha megfakulna,

és a megylé kiborulna,

Ne menekülj csak színezd újra!

S ha téged sem hagy már hidegen

az az eldobott csikk itt idelent,

ami lehet akárkié is,

ha azt a szép lépcsőt befeketíti.

Én nem csak mára kellettem

Nyugi! A seprűt eltettem,

amikor itt szemeteltél,

de ha még egyszer szemetelnél.

Ref:

Színezd újra, színezd újra!

A lépcsőház, ha megfakulna,

és a megylé kiborulna,

ne menekülj, csak színezd újra! 

Ma megint a csókodra szomjazom
Mint orgonavirág a bokrokon
Megfékezhetetlenül érzem előre
Oly szertelenül

Na jól van megint itt a tavasz
Két szép szemed rügyet fakaszt
S ha ketten leszünk majd lenn a padon
A szívemet majd eléd tárom.

Szeress újra, szeress újra
Ha a lelked kitárulna
Ha szíved is megtalálna
Ne menekülj, csak szeress újra

Ha csókom sem hagy már hidegen
S nem ölelsz más idegent
Aki tőled lehet a senki
Ha az ötödik csók megszédíti

Tudom, csak mára kellhetek
De nyomot hagyok a szíveden
Amikor te átöleltél
Azt még egyszer újra kérném

Szeress újra, szeress újra
Ha a lelked kitárulna
Ha szíved is megtalálna
Ne menekülj, csak szeress újra

Pa-dö-dö: Szabó János átirat: John Tailor

Éjjel sokáig vártam őt,
Majdnem beletört a szárnyam.
Johnny ezúttal is, elkerülte az ágyam.

Szóltak nekem, hogy ne cicázzak,
Tailor bólogató János,
Szív és lélek benne, nem egyenesen arányos.

Hiába kérlel engem a nagymama
Vagy korhol angyalok hada,
Nekem John Tailor marad az igazi táltos!
Lehet, hogy jobb összetörni az álmokat,
Kisimítani a ráncokat,
De Nekem mindig ő marad a Jani, a János!

Eljátszogatok a gondolattal,
hogy repít minket a szárnyam,
Nem értem, miért övezik nővérkék az ágyam.

Várlak a csini ruhában,
A 26-os szobában,
Megőrültem Johnny, aludj ma nálam!

Egyszer amikor kimentem,
a Balaton partjára.
Megláttam őt,
a focipályán állva.

Megálltam és csodáltam,
ahogy rugták a labdát.
De észrevettem, hogy
János a legbénább.

Ref.:
Engem már annyira-annyira irritál.
Hogy engem hívogat délután.
Nem bírom már én őt, a Szabó Jánost.

Ez már innentől fogva zaklatás.
Nem bírom ezt a sok futást.
Ő előle, utálom Szabó Jánost.

 Pók János
/Özvegy Pókné dala/

1.Egy tölgyfán lógva láttam meg őt
osszefolyt a nyál a számban
ilyen jóvágású hímet már rég nem láttam

2. Hiába figyelmeztette mindenki
hogy ne kezdjen az én fajtámmal
az életét kockáztatja a házassággal

R.Ma már csak fénykép őrzi a férjemet
nélküle nem élvezem a létemet
Belepusztult a csókomba a Pók János
Nem éltem át még ily gyötrő kínokat
a többi állat hiába hívogat
engem nem érdekel más, csak a Pók János

3. Gyötörtem magam éjjel-nappal
vívott az ösztönnel az érzelem
de a genetikai kódom lett a végzetem

4. A hitvesi csók komolyra fordult
megharaptam a drágámat
s most János után emészt engem a bánat

R.Ma már csak fénykép őrzi a férjemet
nélküle nem élvezem a létemet
Belepusztult a csókomba a Pók János
Nem éltem át még ily gyötrő kínokat
a többi állat hiába hívogat
engem nem érdekel más, csak a Pók János

1. Az út mentén elástam őt
remegett a kezem-lábam
nagy munka volt,alaposan kifáradtam

2. A polgármester régóta mondta,
hogy nagyon kopár ez a város
a zöldövezet hiánya káros

R. Fogtam és felkaptam az ásómat
nem érdekelt ha senki sem támogat
két hete zöldell már az egész város
A Greenpeace éjjel-nappal hívogat
hogy áruljam el végre a titkomat
hogy szépült meg a kopár város

3. Kiástam a gazt sebbel-lobbal
s ültettem bokrot párat
kedves turista,itt fűvel-fával várlak

4. Elterjedt a hírem a világban
megvalósult amit kívántam
ökovárosom úszik a virágban

R.Fogtam és felkaptam az ásómat
nem érdekelt ha senki sem támogat
két hete zöldell már az egész város
A Greenpeace éjjel-nappal hívogat
hogy áruljam el végre a titkomat
hogy szépült meg a kopár város

/R.Fogtam és felkaptam az ásómat
nem érdekelt ha senki sem támogat
két hete zöldell már az egész város
Kellett beleütnöm az orromat
nyeshetem minden reggel a lombokat
kertfelelősre lelt az ökováros/

Reggel el hagyom a várost
Szemeim nézik a földet...
Keresnek egy jelentéktelen dolgot..
Katona vagyok,de nekem nem fizetnek
Én több vagyok mint egy sajtó gomb.
Nem érzek valamit
a lábaim lefagytak..
Aztán...
A végén
Amikor megtalállak téged
A diszkó a fejemben van
És amikor látom
az arcod
Hatalmam van ahhoz, hogy visszahozzam a halottakat
És most van egy hadseregem...
Este el hagyom a várost
Oké, egy kicsi kincset találtam a földön
Ami egy rózsaszín korona
Amit műanyagból csinálnak, kicsi
de tudom, hogy ki az, aki hordta...
Ez az igazán értékes dolog.. a kezeim is melegek
Aztán
A végén
Amikor megtalállak téged
A diszkó a fejemben van..
És amikor látom az arcodat
Hatalmam van ahhoz, hogy visszahozzam a halottakat
És a végén
Amikor megtalállak téged
A diszkó a fejemben van
És most van egy egész hadseregem.. 

 Gitár a kezemben
[Erik Sumo Band - Disco In My Head]

Azt hiszem reggel mindent itt hagyok
Kicsit fáj, de azért kösz , jól vagyok
Ismét kaptam valamit
Mindent megtettem s nem volt elég
Az utam zöldebb s az ég itt is kék
Kicsit hiányzól, de nem úgy mint régen

S ismét
Szabadon
Élek
A gitár most is a kezemben
Most, hogy újból játszom
A dallam itt van a fejemben
Most már vele élek

Este van, s most is nyugodt vagyok
Látom már, mi vár s nem nagy dolog
Néhány magányos nap
De addig is velem van egy gitár
E napokra rég vártam már
Rájöttem, miért fontos a szabadság

S ismét
Szabadon
Élek
A gitár most is a kezemben
Most, hogy újból játszom
A dallam itt van a fejemben

S ismét
Szabadon
Élek
A gitár most is a kezemben
Most már vele élek

Szabó János (Imád engem)

Azt nem hittem, hogy így alakul,
Izgatottan vártam,
Hőség volt, én mégis szinte fáztam.

Rég óta tudom, hogy szeretem,
De senki nem hinné róla,
Rendes srác, ki nem a nők falója.

Refr:
Lehet, hogy boldog lesz majd énvelem,
A kedvességét úgy élvezem,
Imád engem látszik nagyon rajta.
Talán, majd feldobja a kedvemet,
Ő neki ellen állni nem lehet,
Imád engem látszik nagyon rajta.

Múltak a napok egymás után,
Csak későn vettem észre,
Félre lépet hát ez lett a vége.

Most szomorú vagyok, fáj a szívem,
Nem ért meg engem senki,
De jó volna ismét veled lenni.

Refr:
Lehet, hogy boldog lesz majd énvelem,
A kedvességét úgy élvezem,
Imád engem látszik nagyon rajta.
Talán, majd feldobja a kedvemet,
Ő neki ellen állni nem lehet,
Imád engem látszik nagyon rajta.
 

Színezd újra (Minden éjjel)

Egyfolytában rád gondolok.
Ha nem vagy mellettem padlót fogok,
Kívánlak oly kegyetlenül, kérlek többé
Ne hagyj egyedül.

Remélem, te is szeretsz talán,
Neked sem jó ez a kínzó magány,
Hamarosan biztos rádöbbensz majd,
Nem kell mindig, hogy a fiúkat fald, mert:

Refr:
Minden éjjel, lázban égek!
Ölelnélek folyton téged,
Ne légy hozzám oly durva,
Csak változz meg, és kezdjük újra!

Tudom jó lesz, hidd el végre
Bele olvadunk a kéklő égbe,
Talán te is erre vágytál,
Nagyon örülsz annak, hogy rám találtál.

Végre, boldogok lehetünk.
Akard! Ez kell most minekünk,
Visszajöttél ez a lényeg,
Nem engedlek el többé téged!

Refr (x5):
Minden éjjel, lázban égek!
Ölelnélek folyton téged,
Ne légy hozzám oly durva,
Csak változz meg, és kezdjük újra!

Hogyha nem nyer a válogatott
mindenki kérdi: mi lehet a gond?
Pedig kétségtelenül minden szurkoló
ott remél belül.

Csak a múlt maradt meg vigaszul,
mikor még fociban magyar volt az úr.
S volt tizenkettő-nullás győzelem,
de a refrénben nem ezt éneklem,
mert

Ref:
Kilenc-nulla, kilenc-nulla!
Ez jön ki erre a ritmusra.
Kilenc-nulla, kilenc-nulla!
Ilyen is volt, de régen, nem ma.

Kilenc-nulla, kilenc-nulla!
És ez bizony nem volt bunda!
Kilenc-nulla, kilenc-nulla!
Ria-ria, szép Hungária!

De majd nekünk sem lesz már idegen
egy világverseny, ezt én elhiszem!
Tudom, minket vár Brazília!
A következő VB ott lesz biza’!

Na jó, ez tán optimista…
Nyugi! Bízzunk fiainkban!
Szívünkben ott a remény!
Végre nem csak a múltból élnénk!

Ref(5x):
Kilenc-nulla, kilenc-nulla!
És ez bizony nem volt bunda!
Kilenc-nulla, kilenc-nulla!
Ria-ria, szép Hungária!
 

Sivár utcákon, tereken.
Lapos életem terelgetem
Botladozok a színpadon, egyszer az egészet
itt hagyom.

Behorpadt gitárom felkapom
Ezt a kifakult fotót tűzbe dobom,
S ha van még olyan aki érdekelne,
Hát belekölteném az életembe!

Refr:
Legyen tűzből, legyen fényből!
Elég volt a szürkeségből
Az ágyam hidegéből,
Szeressen és legyen fényből!

Az én dalomban majd hirdetem,
Biza megtaláltam már mindenem!
Ő a bajban velem fog sírni,
Hogyha kitöröm nyakam, el fog bírni.

Hagyom hogy újra érezzem
Tutira nem lesz véletlen,
Ahogyan énrám néz majd,
Egyetlen csókkal életben tart.

Refr:
Legyen tűzből, legyen fényből!
Elég volt a szürkeségből
Az ágyam hidegéből,
Szeressen és legyen fényből!

Ha minden bent van indulhatok,
A Balaton ránk vár ne aludjatok!
Megfékezhetetlenül rajtolj a strandra
Oly szemtelenül.

Na jól van, be kell kennem magam
Hogy a nap sötétre fesse az agyam,
S ha csak ketten leszünk rákok a parton
A testápolót majd eléd tartom, hogy:

Kenj be újra, kenj be újra
A testem mintha megfakulna
S a nap is elbújna,
Ne napozz, csak kenj be újra!

S, ha téged sem hagy már melegen.
Az a Bambi csokinak hitt idegen,
Akitől lehetsz te az E.T,
Hogyha 12 faktor megszépíti.

Tudom csak estére kellettem.
Nyugi! A boltba vetettem,
Amikor reggelit ettél
De ha még egyszer józan lennél.

Kenj be újra, kenj be újra
A testem mintha megfakulna
S a nap is elbúja,
Ne napozz, csak kenj be újra!

Kenj be újra, kenj be újra
A testem mintha megfakulna
S a nap is elbújna
Ne napozz, csak kenj be újra!

Kenj be újra, kenj be újra
Kenj be újra, kenj be újra
Kenj be újra, kenj be újra
A testem mintha megfakulna
S a nap is elbújna
Ne napozz, csak kenj be újra!

Kenj be újra, kenj be újra
A testem mintha megfakulna
S a nap is elbújna
Ne napozz, csak kenj be újra!

Kenj be újra, kenj be újra
A testem mintha megfakulna
S a nap is elbújna
Ne napozz, csak kenj be újra! 

Szép, hatalmas pályára jöttek.
Oly szép, de nem csináltak semmit.
A gól, engem nem érdekelt, sohasem,
csak a csúcs, barna hajú Messi.

Úgy akarom én is már
a vb-n őt látni,
a standról integetni,
és csak várni…

Egyszer ott leszek,
igen, mellette,
és fogom kezét majd a nagy stresszben,
hátha jobban megy neki a játék.

Egyszer elkapom,
és felrázom:
Ne aludj bébi, mert ráfázom!
Rád fogadtam az összes pénzem a nyáron.

Rég, mikor először láttam:
„Kezdő még” mondák rá a profik.
(mondhattak bármit)
De most, sztár lett belőle, igen,
nekem meg beleremeg a vádlim

Úgy akarok végre már
Messi-vel járni.
S a meccs után,
messzire elszállni.

Egyszer ott leszek,
igen, mellette,
és fogom kezét majd a nagy stresszben,
hátha jobban megy neki a játék.

Egyszer elkapom,
és felrázom:
Ne aludj, bébi, mert ráfázom!
Nyernetek kell, hogy te legyél a párom.

Hogy te légy a párom…
Hogy te légy a párom…

Ha érzed baj van, virul a gond,
fékezhetetlen vad indulatok,
megmagyarázhatatlan bús gondolatok.
Ez tarthatatlan!

Hisz tudod, ez lehetne rosszabb,
úgyhogy adj majd szépen hálát a Sorsnak,
s ha újra támad ott bent a kétség,
a szemei közé bátran nevess és:

Ref:
Gondold újra, gondold újra!
Az életed, ha mélybe húzna,
s mi szép volt halványulna.
Ne menekülj, csak gondold újra!

S majd téged sem hagy már hidegen,
ha jön egy oly furcsa, szép idegen,
aki szíved újra éleszti,
s a tested végre felhevíti!

Tudom, nem biztos, hogy jó lesz.
Nyugi! Velem is így volt ez.
Örökké él a remény!
De ha még egyszer kételkednél:

Ref: (5x)
Gondold újra, gondold újra!
Az életed, ha mélybe húzna,
s mi szép volt halványulna.
Ne menekülj, csak gondold újra!