Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

  Merész vagy (elég volt Tóth Gabi) Klamné Szilvia

én elenegedtelek téged már nem birtam véred
ez a meg alkotott élet ami tönkre tesz téged
Amitöl futnál hogy lelkedet ne vigye el a halál.
Mert félsz hisz az élet nem csak egy álmodozás

az élet hiv a halál már szolit de te félsz mert erre válsza nincs!

Merész vagy ha meg állsz és szembe nézzel,nem kell félned
ez csak egy érzés amit feledned kéne,halál nem vár csak sorba állit,
ha kell elvisz bárkit.
merész vagy,most kell kiállnod vagy buj el és fuss tovább
az élet ugy is te rád vár.

Fuss rohanj menekülj feled a multat ne nézz vissza bárhol jársz,
már érzem a fájdalmad tudd meg,de ez már nem érdekel már.

az élet hiv a halál szolit de te félsz mert erre válasz nincs!

Merész vagy ha meg állsz és szembe nézzel,nem kell félned
ez csak egy érzés amit feledned kéne,halál nem vár csak sorba állit,
ha kell elvisz bárkit.
merész vagy,most kell kiállnod vagy buj el és fuss tovább
az élet ugy is te rád vár.

Az élet nem egy álmodozás remélem fel fogod már hidd el,
igy érdemes élni tovább.
De ha el ér a halál állj meg és ne szaladj,csak várj mig el jő a nap,
hisz az élet neked csak eddig tart.

Merész vagy ha meg állsz és szembe nézzel,nem kell félned
ez csak egy érzés amit feledned kéne,halál nem vár csak sorba állit,
ha kell elvisz bárkit.
merész vagy,most kell kiállnod vagy buj el és fuss tovább
az élet ugy is te rád vár.

 Lemondások /Erik Sumo Band: Disco in my head/

Hajnalban elindulok Lázas városok, ne várjatok Nincsen nekem menedék Egy szóért ma már gyilkolnék Az égről eltűnt a Hold Hitem csalódást hozott

Idegen Érzelem Maradt a vágyból Ma is belátom, szeretsz Ahogy a Föld is beleremeg Élj a mának, elengedlek Nem tarthatom meg szíved

Haraggal többé ne láss Ez egy egyszeri vallomás Tovasietnék Mert bűntudatom van, és ég Nehogy irigyeljem a Napot Mikor érinti sugara karod

Idegen Érzelem Maradt a vágyból Ma is belátom, szeretsz Nem tarthatom meg szíved

esti dús kötszerfelhők alatt
a lámpa kis lepkét hívogat
szakszerű társas magány
létezés szerű fényreklámok
csak monoklit kapnak az álmok
már életritmussá is vált
megszokás

amott
az idő
ropogtatgat
tökmag helyett perceket
kivillantja
vasfogát
zene zúg felismerésemben
a most ritmusát érzem

a hang súlyos ütemekre hullt
most újra átélem azt amit a múlt
összefirkált
régi plezúros kis dallamom
újra szól a hullámhosszomon
húzd sorskiemelővel át
és kész

amott
az idő
ropogtatgat
tökmag helyett perceket
kivillantja
vasfogát
elvágtat karcos bakeliten

dúdolgat
egy dallamot
zene zúg a fejemben
a most ritmusát érzem 

Úgy történt, hogy figyeltem őt
Emlékszem, alig vártam,
Hogy egyszer végre pasi nélkül lássam

Hiába mondták, hogy vigyázzak, mert
Nem épp egy balett-táncos...
Karatézik, minden exe foghiányos!

És neki minden pasi csak bólogat
De én majd szórom elé a bókokat
Két hete jár az agyam már ezen lányon
Remélem fészbúkon is majd írogat
És dobja felém a lájkokat
Érzem, hogy randizunk majd még a nyáron!

Csak rád gondolok éjjel-nappal
De agyam is már belefáradt
Azóta minden Bruce-Lee filmben látlak

Folyton edzek a szobámban
Fehér karatés ruhában
Fekete övvel, Van-Damme pózban várlak

Mert neki minden pasi csak bólogat
De én majd szórom elé a bókokat
Két hete jár az agyam már ezen a lányon
Remélem telefonon is majd hívogat
És nem okoz túl nagy kínokat
Ha bedurvul majd este a franciaágyon! 

Tollam írja

Toll a kézben, alkothatok,
Kigondolom, hogy mit írhatok,
Hisz a szöveg oly egyszerű,
Ettől leszek majdan népszerű.

Na, jól van, a rímek jöjjenek,
Hogy a strófák hízzanak és nőjenek,
Ingázhatok a sorok mentén,
Ugorjunk egyet, jöhet a refrén.

Tollam írja, Tollam írja,
A tinta patron, amíg bírja,
S ha a papír be is szívja,
Én verselek, a tollam írja.

S ha végképp nincsen már ihleted,
Tudom milyen az, elhiheted,
Bámulsz és nézel ki a fejedből,
A tollad is kiesik a kezedből.

Mondom, ha baj van, ne add fel,
Magadat szépen engedd el,
Ha lelked búra késztet,
Drága jó Múzsád majd felébreszt.

Tollam írja, Tollam írja,
A tinta patron, amíg bírja,
S ha a papír be is szívja,
Én verselek, a tollam írja.

Szétárad most lassan mögöttem
A szó, mert hiába csinálok bármit
A dal mit mindenki énekel hevesen
Egyre száll át a nappalin

Nem vagyok egy régi sztár
De nem is akárki
Karaokén nem nehéz imitálni

Te is énekelj
Vagy csak plébekelj
És minket nézhet majd a sok fafej
Hidd el haver, nem fogod te sem bánni

És ha jók leszünk
S jó az énekünk
Egy menedzser pénzeli életünk
A limuzinból nem fogunk kiszállni

Rég, mikor csupán bénáztam
Gagyi még - mondták rám a bácsik (énekeltem bármit)
De most azt hiszem tudom a szöveget
És már nem fogok lalázni

Karaoké az életem
Célom már gigászi:
Egyszer fenn a színpadon kornyikálni!

Nem vagyok egy régi sztár
De nem is akárki
Karaokén nem nehéz imitálni

Te is énekelj
Vagy csak plébekelj
És minket nézhet majd a sok fafej
Hidd el haver, nem fogod te sem bánni

És ha jók leszünk
S jó az énekünk
Egy menedzser pénzeli életünk
A limuzinból nem fogunk kiszállni
 

Nemrég volt /Tóth Gabi: Elég volt/

Én éreztelek / Amíg bíztam benned / Tudom beteges tán / A szerelem fáj / Ha összetörve / Földre lökve / Vágytam rád / Újra már

És hogy sírok / Kicsit fura és kínos / Szenvedek / Hiszen úgy bánt / Ha neked nagy ár / Szeretni mától / Egy cseppnyi ráadás

Amikor a távollét / Akire ha rábólint / Akkor az az érzés itt / Többé láz

Nemrég volt, hogy hosszan bámulsz / Elmúlt, hiszen nem látsz már / Bár szerettem, ha lágyan átfogsz / Végső sóhajtás / Ne légy most már ébren - álmodj! / Benne él a valóság / Nem nézem a dans macabre-ot / Bárhol jársz

Tudtam / Keresem a múltat / Veled küzdök, kár volt hát / Megmosolyogtál / Nem hívsz engem / Idegen lett / Hangod már

Pár álságos / Drága szóval átrázol / Bújj el / Ha kinevetsz már / A szerelem fáj / A tél tavaszt hoz / Elmúlt egy álom már

Amikor a távollét / Akire ha rábólint / Akkor az az érzés itt / Többé láz

Nemrég volt, hogy hosszan bámulsz / Elmúlt, hiszen nem látsz már / Bár szerettem, ha lágyan átfogsz / Végső sóhajtás / Ne légy most már ébren - álmodj! / Benne él a valóság / Nem nézem a dans macabre-ot / Bárhol jársz

Más volt, ki úgy ölelt meg rég / Ki óvatlanul sutba dobta / Megtagadta / Összes emlékét

De volt így, ha most ez is jár még / Az időn túl nincs parázslás / Idegen vággyal ég 

  Ha összecsapnak a hullámok
Sötétnek látod a világot
És az a halvány fény az alagút végén
Csak pislákol

Ha már tényleg eleged van
Nézz körül jól kint, a szabadban
Találsz biztos valami vidám dolgot
Ami majd feldob, csak annyit mondok, hogy

Refr:
Hidd el újra, hidd el újra
Az élet szép, ne légy hulla
Ez a dal feledés a búra
Ne menekülj, csak hidd el újra

Ha nyár van csobbanhatsz egy nagyot
Tavasszal szedj egy csokor virágot
Ősszel elbújhatsz az avarban
De télen se legyél zavarban

Tudom, könnyebb a semmit tevés
Ha eluralkodik a kesergés
De akkor majd idézd fel
Ezt a dalt, és csak annyi kell:

Refr:
Hidd el újra, hidd el újra
Az élet szép, ne légy hulla
Ez a dal feledés a búra
Ne menekülj, csak hidd el újra

SODRÓDÁS

Én tudtam a helyem, te ütköztél velem, neked is fájt
nekem is fájt, földi pályám légből kapott ámítás, csábítás.
Tükröt tartasz egy kérdő arcnak, hová lett a biztos már?
Biztos jelét látom a harcnak, ez vár ránk?!

Amikor a vágyunk int, amikor egy folyó hív, ott nincsen híd, nem úszhatjuk meg már

Sodródunk a heves árral, a megnyugvás a parton vár
mosolyog ki bölcsebb nálunk: egy karcsapásért kár.
Sodródunk mert kell a mámor, lázas szemünk nem lát már,
hamisított valóságban vérző seb nem fáj.

Tudtam, feleselt a múltam, részeg lett a józanság, szomorúság,
partot érni és azt remélni az álmom elmúlt már.
Hinni , hogy te is hiszed nem rabszolga a boldogság,hisz
gúsba kötve kialszik az égő vágy.

Amikor a vágyunk int, amikor a folyó hív, ha van már híd, megúszhatjuk talán

Sodródunk a heves árral, a megnyugvás a parton vár
mosolyog ki bölcsebb nálunk: egy karcsapásért kár.
Sodródunk mert kell a mámor, lázas szemünk nem lát már,
hamisított valóságban a vérző seb nem fáj.

Lelkünk lassan összeér, egymást nyugtatva, meghaladva az ősi szenvedélyt
most jó így, készen áll a híd,
ami a sodró folyón átsegít, de
bölcsen is új kalandra hív.

Sodródunk a heves árral, a megnyugvás a parton vár
mosolyog ki bölcsebb nálunk: egy karcsapásért kár.
Sodródunk mert kell a mámor, lázas szemünk nem lát már
Hamisított valóságban a vérző seb nem fáj.

Nézd, írtam egy szöveget néked.
És nézd, benne van minden, mi számít.
A rím, mindenhol érkezik rendesen,
és a tárgy: Az „ÉN ÉLETEM”

Nem hagyom a rímeket,
benne szétzilálni!
Ezt a díjat elviszem,
érhet bármi!

Bőrdzsekit veszek,
mint a rockerek,
hidd el, egyszer arra ébredek.
A dalszöveg gyár be fog nekem válni!

Mindent megteszek,
leckét veszek,
egész nap forgatom a rímeket,
augusztust már nem bírom kivárni.

B-és, grafit ceruza jó lesz.
Kérhetnék, noteszt is firkálni?
(ha nincsen se számít)
A sors, nem kerül el engem, ügye?
Pár, sort kell csak kivágni.

Nem hagyom a rímeket
benne szétzilálni!
Ezt a díjat elviszem,
érhet bármi!

Ez AZ ÉLETEM!
És ha kérhetem,
írhatnátok, nótákat nekem,
s a dalszöveg gyárt, nem lehet bezárni!

Mindent megteszek,
leckét veszek,
egész nap forgatom a rímeket,
augusztust már nem bírom kivárni.
Nem bírom kivárni, nem bírom kivárni. 

A fodrász (Szabó János)

Szombaton vezettem százzal,
Zalaegerszegen jártam
Annál jobban semmit sem vártam

Bár azt mondták, hogy vigyázzak
Ó, az a Szabó János
Járt már nála majdnem az egész város.

Ám de hiába dolgozik olcsóbban
Nekem nincs sok pénz tarsolyomban
Oh milyen drága ez a Szabó János!
Senki se bánik így az ollóval
Rám fújdogál hajszárítóval
Ó milyen drága ez a Szabó János!

Látom a Jánost a tükörben
Sunyin kacsintgat le reám
Zene közben vágja a frizurám

Ó én barom, nem hittem volna
Lányokkal mindig így bánsz
EZ lenne hát a híres Tailleur Hans…

Ne kezdd újra! / Magna Cum Laude: Színezd újra/

Ha szinte csend van, izgulhatok / A nyerő fél én maradhatok / Ki nagy hirtelenül olvas be végre / Oly szenvtelenül

Maholnap meghal a harag / Soha vissza nem vágott suta szavak / S ha mertem velük kilépni az ajtón / A becsületed elég, ha szól

Ne kezdd újra, ne kezdd újra! / A hisztidet, ha elfajulna / Abból semmi jó nem volna / Ne legyen zűr, ma ne kezdd újra!

S ha éppen nem vagy már, ki legyen? / Tán az a barna intett nekem / Aki főleg a mellem nézi / Ha a tesztoszteron megszédíti

Tudom, talán ha feledlek / Úgyis ma már csak kedvellek / Ha viszont várlak, nyertél / De ha értelmes párom lennél!

Ne kezdd újra, ne kezdd újra! / A hisztidet, ha elfajulna / Abból semmi jó nem volna / Ne legyen zűr, ma ne kezdd újra! 

 Kezdjük újra! /Magna Cum Laude: Színezd újra/

Ma idegen vagy, pirulhatok / A menő szépség, mit mutatok / Elképzelhetetlenül hívott az éjben / Oly egyedül

Ma hol vagy, megkereslek magam / Holnap - kiáltod, és tova haladsz / S ha nem kérdezzük, hol lesz a mától / A keresztemet csak én látom

Kezdjük újra, kezdjük újra! / A szereped, ha megtanultad / Ami rég volt, eltorzulna / Ne könyörülj, csak kezdjük újra!

S ha nem akarsz már, ne hitegess / Hisz már én sem tudom, hogy mi legyen / Aki főleg kiszépíti / Ha a bolondos szívem megkérdezi

Futok, ha mások szeretnek / Tudom, hogy nálad elcsesztem / Bárcsak társam lennél / És ha még egyszer hátranéznél

Kezdjük újra, kezdjük újra! / A szereped, ha megtanultad / Ami rég volt, eltorzulna / Ne könyörülj, csak kezdjük újra!

Színezd újra (Magna Cum Laude) – Hívd fel újra!(Mészáros Ildikó)

Hívd fel újra!

Ha nincsen rendben, fordulhatok
A kendő szélén a rúzsfolt nyomok
Elkerülhetetlenül húz majd a méreg
Forr kegyetlenül

A móka felesleges kacaj
Boldogítani fáradt- gondja katlan
S ha vele örülsz sors,- legyél gazdag
Majd beleremeg az egész matrac, ó

Hívd fel újra, hívd fel újra
Az érdekel, hogy mit hazudna
Ha célpont nem ő volna
Ne velem küzdj, csak hívd fel újra!

S ha régen voltál a szirteken
Marad az a sóhajnyi intelem
Amiből csentem – oly tündéri
Ha majd az égi csodát elkíséri

Tudom azt, fáj a szerelem
Hamis álmokat kergettem
Vakít- ó- hátra mentél
Ne csak nézz, engemet figyeljél

Hívd fel újra, hívd fel újra
Az érdekel, hogy mit hazudna
Ha célpont nem ő volna
Ne velem küzdj, csak hívd fel újra!

Hívd fel újra, hívd fel újra
Az érdekel, hogy mit hazudna
Ha célpont nem ő volna
Ne velem küzdj, csak hívd fel újra!

A zsoldos /Eric Sumo Band: Disco in my head - FORDÍTÁS/

Hajnalban elindulok / Csupán a földre bámulok / Keresem a kincsem én / Nincstelen zsoldos vagyok / Bárhogyan is harcolhatok / Nem érzem az életet a lábam / jéghideg

Hirtelen / Érkezel / Ha rám nevetsz / Egy dallamot zúg fejem / S amint meglátom szemed / A holtakat is felkelthetem / És már van hadseregem

Éjjel elhagyom a várost már / mert rád leltem kicsi vagyonkám / Rózsaszín fejék / Pedig műanyagból van és szép / De hogy ki viselte, azt tudom / Jólesik, hogy felmelegedett karom

Hirtelen / Érkezel / Ha rám nevetsz / Egy dallamot zúg fejem / S amint meglátom szemed / A holtakat is felkelthetem / És már van hadseregem

Hirtelen / Érkezel / Amikor rád lelek / Egy dallamot zúg fejem / És már van hadseregem

Revans /Pa-dö-dö: Szabó János átirat/

Amint meglátott, letámadott / Kajtatott utánam / Esedezett, hadd aludjon nálam

Nem érdekelt a sok duma / Hogy nőzős ez a János / Sok híve van, üldözik a csinos lányok

Aztán ejtett az a nagy paraszt / Már havonta sem látogat / Egy ideje rám se ránt a Szabó János / Már rég nem babusgat finoman / S nem nekem veszi a smukkokat / Egy ideje rám se ránt a Szabó János

Megkergültünk két perc alatt / Komoly teszt ez az ágynak / Ezek után alig köszönsz ma már csak

Egy hete edzem a bokámat / Gatyáid lenn a kukában / Szabó János, megverlek, ha látlak 

Fárasztóak a hétköznapok,
Színtelenek és hangtalanok.
De felragyoghat még a nap,
amikor ez végre hátra maradt.

Ma már nincs gond, mi megzavar,
Ez a nap lesz majd az, ami felkavar,
Egy élmény vár, most ez a lényeg,
Én hidd el, ma csak érted élek!

Gyere táncolj, szívem lángol,
Így lesz szebb világ a mától.
Most nincs már, ami gátol.
Nincs több lánc, hát gyere, táncolj!
Gyere táncolj, szívem lángol,
Így lesz szebb világ a mától.
Most nincs már, ami gátol.
Nincs több lánc, hát gyere, táncolj!

Szíved lángol, itt vagy velem,
Ez jelent most mindent nekem,
Együtt megyünk az éjszakában,
És száguldunk, a hangok szállnak.

Lehet, hogy holnap nem lesz már,
De ma még ezer csoda vár.
Tudom, hogy erre vágytál,
És most ez egész világ ránk vár!

Gyere táncolj, szívem lángol,
Így lesz szebb világ a mától.
Most nincs már, ami gátol.
Nincs több lánc, hát gyere, táncolj!
Gyere táncolj, szívem lángol,
Így lesz szebb világ a mától.
Most nincs már, ami gátol.
Nincs több lánc, hát gyere, táncolj!

Gyere táncolj, szívem lángol.
Így lesz szebb világ a mától.
Most nincs már, ami gátol.
Nincs több lánc, hát gyere, táncolj!
Gyere táncolj, szívem lángol,
Így lesz szebb világ a mától.
Most nincs már, ami gátol.
Nincs több lánc, hát gyere, táncolj!

Gyere táncolj, szívem lángol.
Így lesz szebb világ a mától.
Most nincs már, ami gátol.
Nincs több lánc, hát gyere, táncolj!
 

 
Mondd mért kell neked,
Ami rég elveszett,
Mért nem hiszed el már?
Neked más jár!
Egy álarc rejt el,
S egy sikoly kelt fel,
Mért bújsz el?
hinned kell!

Egy túl régi
álom, hogy majd még egyszer
rád nevet,
Keres ő mást,
Csak az kell, hogy lásd,
Ez a hajó elment,
de tudd, hogy vár rád más!

Haragos a hold fénye,
mért nem hiszed el végre:
sírnod érte nem kell már:
új nap vár!

Neked kell most tovább lépned,
A bűn, a kín a múlté már.
Most szállj a széllel, hagyd, hogy messze sodorjon az ár!
Ha lezárnád, mi régen elmúlt,
Nem gyötörne bánkódás,
Csak hinned kéne, ennek vége,
jön majd más.

Harcolsz,
keresed a fegyvert,
elmúlt az az érzés rég,
mit keresel még.
Ha elfeledted,
a világ újra
csak rád vár.

Azt érzed te:
tőrt döfnek a szívedbe,
szenvedsz és
keresed még,
akarod még,
azt ki téged
megölt régen már!

Akármilyen szép is volt,
ez a rész nem róla szól,
ez a szerep réges rég
másé már!

Neked kell most tovább lépned,
A bűn, a kín a múlté már.
Most szállj a széllel, hagyd, hogy messze sodorjon az ár!
Ha lezárnád, mi régen elmúlt,
Nem gyötörne bánkódás,
Csak hinned kéne, ennek vége,
jön majd más.

Az ő szíve kőből van talán,
S szárnyaid már rég eltűntek, messze szállt ő, boldogság nem vár.
De félszárny is elég ahhoz, lásd,
hogy találj mást, ki félszárnyával veled messze száll.

Neked kell most tovább lépned,
A bűn, a kín a múlté már.
Most szállj a széllel, hagyd, hogy messze sodorjon az ár!
Ha lezárnád, mi régen elmúlt,
Nem gyötörne bánkódás,
Csak hinned kéne, ennek vége,
jön majd más.

Pa-dö-dö átirat (T-mobile)

Elámultam, mikor megláttalak, telefonnal a kezedben.
Nem figyeltél, beszéltél önfeledten.
Sejtettem, hogy ez T-mobile, pedig még nem is láttam.
De az volt az, amire én is vágytam.

Azóta kérem tőled a telefont,
mert azt szeretném én oly nagyon.
Azon keresztül egy más világot hallok.

A csengőhangja is oly csodás,
Megszépít ez a változás.
Add nekem, és én cicáddá válok.

Rámnéztél, s a mosolyomtól rögtön elolvadtál.
Nem sejtetted, hogy egy mobilért kaptál.
Azóta élünk boldogságban, de beleremeg még a lábam,
ha elképzellek mobillal az ágyban.

Azóta kérem tőled a telefont,
mert azt szeretném én oly nagyon.
Azon keresztül egy más világot hallok.

A csengőhangja is oly csodás,
Megszépít ez a változás.
Add nekem, és én cicáddá válok.

Az életemben felfordulás lett, amikor te beléptél.
Azt hittem, hogy ez lesz majd a fényév.
Ám hiába vártam, hogy megváltozzon, bennem ez az érzés.
A szerelmemen, te könnyedén átléptél.

Ó, régen elszállt szép szavak.
A sorstól kapott pofonokat
elteszem majd én, egy jobb időre.

Ha újból elkap a szerelem,
erre mindig emlékezem,
s nem hagyom, hogy újra elintézzen.

Elképzeltem, milyen lenne, veled együtt élni.
A rémálomban sem kell ennyit félni.
Ezért inkább megmaradok egyedül, egy magamban.
Nem kell senki, hogy éjjel jól aludjak.

Ó, régen elszállt szép szavak.
A sorstól kapott pofonokat
elteszem majd én, egy jobb időre.

Ha újból elkap a szerelem,
erre mindig emlékezem,
s nem hagyom, hogy újra elintézzen.

Ez a fickó itt áll lent

Ködbe tűntél az utam nyomán
Kutatlak, megtalállak talán
De még kell egy semmiség
Ami most idehív, csak a harc
Nyomj egy gombot, ha többet akarsz
Még semmit sem érzek, a lábam bénult

De lenn
Idelenn
Ugye látod
Ez a fickó itt áll lent
És fenn, ha rám mosolyogsz
Már soha senkisem állít meg
Nézz rám, jöhet akármi

Csillagok védik utam nyomát
Mert a földön egy kincs erre várt
Végre megvan
Parányi rózsaszín koronád
Tündérem, tiéd volt a világ
Drága végtelen, úgy ég a kezemben

De lenn
Idelenn
Ugye látod
Ez a fickó itt áll lent
És fenn, ha rám mosolyogsz
Már soha senkisem állít meg
Idelenn
Ugye látod
Ez a fickó itt áll lent
Nézz rám, jöhet akármi

Elég volt (Tóth Gabi) - Mese az, hogy…(Mészáros Ildikó)

Elárult szíved pedig bíztam benned
Sodró szerelem várj
Úgy kereslek már
Az égre nézve felhők mögül
Gondolj rám
Szállj hozzám

Egy hang villant gyere már a jégvirág tüze ég
Szívem forr már
A lemez is jár, őrült ez a tánc
Érezni
Boldogság

Árnyéktáncom téged hív
Árnyéktáncom elcsábít
Rohan az idő, hív
Jöjj hozzám

Mese az, hogy hallom hangod
Elmúlt érzés nem rád vár
Szállj szerelem vacogok
Csatát nyerek – ordítom

Mese az, hogy téged várlak
Ezt miért is tagadnám
Felébredtem, hát kába
Álmom száguldj már

Csatát nyertem – elszállt a vágy
Te pedig menj tovább már
Nem tagadom – fáj
Repülök vele
Nem kérem én
Várj majd rám
Áháháh

Száguld a sorsom, vállalom
Álmodom a fényt
Hát jól figyelj rám
Csak emlék mi fáj
Menj utadra – én
Mást kívánok már

Árnyéktáncom téged hív
Árnyéktáncom elcsábít
Rohan az idő, hív
Jöjj hozzám

Mese az, hogy hallom hangod
Elmúlt érzés nem rád vár
Szállj szerelem vacogok
Csatát nyerek – ordítom

Mese az, hogy téged várlak
Ezt miért is tagadnám
Felébredtem, hát kába
Álmom száguldj már

Egy vágy ami torz kép,
Szenvedés
Kiált a folyó partján
Vártalak sodró ár
Ölelő remény

Itt a dal, hív a dal
Emlék a kép
Ugye mily kár
Elárul a
Szenvedély, lángja ég

Mese az, hogy hallom hangod
Elmúlt érzés nem rád vár
Szállj szerelem vacogok
Csatát nyerek – ordítom

Mese az, hogy téged várlak
Ezt miért is tagadnám
Felébredtem, hát kába
Álmom száguldj már

Reggel elhagyom ezt a várost
Szemem lesütve kutakodok
Egy kis valami után
Katona vagyok, de nem zsoldos
Ígéretes nyomás egy gombon
Érzésem üres, a lábam fagyos

De Te
Ha vége
Rádtalálok
Diszkó zúg a fejembe’
És az arcod
Ha látom
A halottat is föltámasztom
És van egy egész seregem

Ezt a várost elhagyom este
Találtam már egy kicsi kincset
Egy pink koronát
Apró és műanyagból készült
de tudom kinek a fején ült
Ez a becses valami, kezem
meleg

És Te
Ha vége
Megtalállak
Diszkó zúg a fejembe’
És ha látom
Az arcod
A holtat is föltámaszthatom
S ha vége
Megtalállak
Diszkó zúg a fejembe’
És van egy egész seregem..

Egy nagy lépés az élet felé

Mindig úgy vártam,hogy légy az enyém

Egy napon azonban eltévedtél

S elveszett mit úgy reméltél,s féltél

Elváltak útjaink egymástól

Te jobbra s én balra jó távol

Te hagytál el engem Édes,ó Édes

Én mégis,mondd mégis csak Téged várlak

Te csak a boldogságot kerested

A szemeidben és az arcodon látom,

Hogy várod a dallamot

De ezt a zenét én játszom... 

Színezd újra

Juliska gondolatai a mosás szépségeiről

Minden rongy bent van, kimoshatok.
Kiszedik a koszt a fordulatok.
Indulhat a program, húzzunk bele,
MOSÓGÉPEK GYÖNGYSZEME!

Gyerünk, gyerünk, haladjon MADAM!
Mossa mindjárt tisztára minden gatyám!
Centrifugáljon, pörögjön ezerrel,
Tiszta lehessen minden holnap reggel.

Refrén:

Mosás után színezd újra!
Ha a ruhád kifakulna,
Vagy a hipó ráborulna,
Ne habozz baby, színezd újra!

Mennem kéne, de mos a Masa,
Tele van még a vegyszeres hasa.
Neki én csak egy senki vagyok,
De nekem Ő a Legeslegnagyobb.

Csak mosásra kellesz nekem,
Csak a kapcsolót tekergetem,
De ha fáradt lennél,
Nélküled mivé lennék?

5* Refrén:

Mosás után színezd újra!
Ha a ruhád kifakulna,
Vagy a hipó ráborulna,
Hozok filcet, színezd újra!