Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Én tudtam veled amíg voltam

buta őrült lány a szívedbe lát

az ágyhoz dölve, képzeleben

merre jársz, várok rád.

Én hódítok minden klubban

nem sírok egy sarokban,

az élet úgy fáj

ma berúgok már

egy szörnyű álom

egy hazug látomás.

Amikor a nő hódit,

amikor a vágy bódít,

bújok az édes, friss illat után;

<Feléd szólt, hogy folyton változz,

hogy feldúlt lelkem nem fáj már.

Hát jegyezd meg ha bábnak látszom

vége most elég már.

Feléd szólt, hát nem megy máshogy

tűnjön el a boldogság.

Nem értem, mert mindig vádolsz

hát VISZLÁT!>

Tudtam keresem a klubban, esztelenül

vágyom rá, aki megérint már,

ki szeret engem minden percben

várok hát.

Már átérzed, átázottan, átgondolva,

bánd meg,

hová lépsz tán, a szemedben láng,

az életedhez én kevés vagyok már.

Amikor a nő hódít, amikor a vágy bódít,

bújok az édes friss illat után;

<Feléd szólt, hogy folyton változz,

hogy feldúlt lelkem nem fáj már.

Hát jegyezd meg ha bábnak látszom,

vége most elég már.

Feléd szólt, hát nem megy máshogy

tűnjön el a boldogság.

Nem értem, mert mindig vádolsz

hát, VISZLÁT!>