Késő esti lefekvés (átkozott számítógép), kora reggeli óracsörgés, kint hatalmas szélvihar. Táskám nincs összekészítve, bérletem nem találom (együtt kallódik valahol a diákigazolványommal), zuhanyozni, fogat mosni is kéne még.Kell ennél rosszabb napkezdet? Egyáltalán ki találta ki az iskolát? Hol volt a legeslegelső? Annyi mindent tudunk az emberiség történetéről, de ezt az eseményt örök homály fedi (nem csodálom). Gondolta volna, hogy 1-2 ezer évvel később ilyen traumát okoz nekem? 
Brrr!-végre elindulok. Természetesen az első buszomat lekésem. 5 perccel kezdés után esem be a matekórára. Fejek felém, tanári rosszallás, és én szinte összezsugorodva cammogok a helyemre.Útálom a világ összes iskoláját!!!!!!!!!
Délután 1 óra. Egy 5-ös témazáró bioszból, egy 5-ös felelet töriből, egy 3-as, feledhető tornateljesítményem értékeléseként. Nem is olyan rossz, sőt!Kivételesen egyedül lépek ki az iskolaajtón, ragyogó napsütés fogad. Hát ilyen nincs! Szinte nyári meleget érzek. Hol van a reggeli morcos hangulat? Leülök a padra, várom a húgomat, neki van még egy órája. Becsukom a szemem, élvezem a nap simogatását és eszembe jutnak a mai történések. „Történelmi” visszatekintésem eredményeként megállapítom, hogy ma reggel valószínűleg én voltam a világ legelviselhetetlenebb diákja. Igaztalanul bántottam –igaz, csak gondolatban- az iskolákat, de még hogy az enyémmel is ezt tegyem! Sürgősen orvosolni kell e tényt. Hányszor eszembe jutott, hogy mi lesz, mondjuk 25 év múlva. Ülök ugyanezen a padon. Mellettem az én 14 éves lányom, és én megpróbálom elmesélni neki, miért szeretném, ha ő is ide járna középiskolába.
- Amikor én idejártam aránylag új épület volt, nem ilyen patinás. Beléptem először és semmi mást nem éreztem, csak szorongást. Előző középiskolámban szerzett „élményeim”elkísértek és jobban nyomták vállaimat, mint az iskolatáska. Kíváncsi tekintetek, majd belép az osztályfőnök. Mosolya, és ahogy bemutatott leendő osztályomnak felért egy simogatással. Abban a pillanatban úgy éreztem itt a helyem, itthon vagyok. Aztán megismerkedtünk, az osztály és én. Különleges, sokszínű társaság voltunk, mindenki külön egyéniség.

-Néhányukat te is ismered, tudod milyen emberek, mi lett belőlük felnőttként, de azt hogy mit és milyen fontos dolgokat adott hozzá ez az intézmény, azt megpróbálom most elmondani, mielőtt te is bemész ezen az ajtón.

-Általános iskola, sima gimnázium és drámatagozat, vendéglátós szakiskola. Mindezt olyan tanárok oktatták, akik nemcsak szakmailag, de emberileg is felkészültek voltak. Nem kis részük volt a közösségek összekovácsolásában. Számos szakkör (dráma, rajz, tánc, nyelv, biológia, ének, báb, foci stb.) segítette mindennapi felkészülésünket és a szabadidő hasznos eltöltését. A megyei biológiaversenyeket minden évben mi rendeztük és állíthatom, hogy profi módon-Nagyon élveztem drámatagozatosként, hogy a közösségi műsorokat mindig mi rendeztük. Nem is gondolnád, hogy egy ideig ezek a műsorok inspiráltak arra, hogy esetleg színésznő legyek.
 

-Nem gondolnád, hogy a tanárok közül néhányan még mindig itt tanítanak az „enyémek” közül. Itt van az angoltanárnőnk, nem sokkal idősebb nálam. Itt van a némettanárnőnk, ő volt az osztályfőnök. Két számunkra nagyon értékes ember, akiknek személy szerint én is sokat köszönhetek. Remélem téged is tanítani fognak. Kár, hogy a többiekkel nem találkozhatsz, de szellemisége az iskolának remélem ugyanaz, mintha még minden itt lennének.-Nem meséltem még az azóta is tartó barátságaimról, az első szerelmemről, az első csalódásomról és még nagyon sok élményről, ami mind ehhez az iskolához köt. -Mi mindent szeretnék még elmondani, de sürget az idő, kezdődik az évnyitód. Kívánom, hogy neked is hasonló élményekben és értékekben legyen részed, mint nekem. Az sem lesz nagy baj, ha tanulmányaid során egyszer, de csak egyszer úgy ébredsz, mint annak idején én.
Hé, tesó!-itt vagyok! Mehetünk, vagy tovább ábrándozol? Elmeséled mi járt az eszedben?
-Igen, elmesélem.