HTML

Friss topikok

  • Éva Kálmánné Ligeti: András! Örülök, hogy így érzed :) Köszönöm :) leka Ligeti Éva (2016.11.24. 22:54) Magna Cum Laude , Szinezd újra, Keverd újra
  • miuska: Újra itt, és biztatlak a további alkotásokra. Gratulálok, nagyon tetszik. Üdv. Vajk. (2010.08.12. 08:28) PA DÖ DÖ- Szabó János
  • miuska: Nagyon tetszik kedves Helena, mint minden versed és dalszöveged. További szép dalszövegeket várunk! (2010.08.12. 08:24) Roy-Ádám: Trambulin
  • anyuci41: Sok sikert Enikő!:) (2010.08.11. 12:40) Elég volt!
  • ilike46: Nagyon köszönöm a kedves észrevételeiteket. Szeretettel: Helena (2010.08.07. 17:49) Tóth Gabi: Elég volt....

Legfrissebb hozzászólások

Címkék

a (26) ádám (5) álarc (6) álom (4) általános (7) angyal (3) átirat (6) attila (3) az (27) band (5) batsányi (3) batthyány (5) bemutatása (3) bgf (4) bkgsz (3) bohóc (3) boszorkány (3) budapest (6) buli (6) cum (21) dalszöveg (13) debrecen (3) diák (4) disco (12) disco in my head (18) (3) dunakanyar (3) elég (17) eleg volt (25) élet (4) életem (15) emlék (5) emlékek (3) én (35) eniskolam (182) én életem (8) erik (8) és (8) farsang (44) farsangi (9) főiskola (5) gabi (10) gimi (5) gimnázium (5) gyerekek (3) hangulat (3) head (8) in (7) iskola (29) iskolám (21) istván (3) jános (20) jelmez (18) jelmezem (4) (3) józsef (3) kecskeméti (3) királylány (4) külker (6) laude (20) legjobb (6) magna (24) meg (4) mese (6) my (7) nem (5) nyár (3) padödö (9) pályázat (3) pa dö dő (4) pa dö dö (5) roy (7) simon (3) sport (4) suli (9) sumo (7) szabó (17) szabo janos (29) szakközépiskola (3) székesfehérvár (3) szentes (3) szerelem (8) szinezd (3) színezd (26) szinezd ujra (50) szöveg (15) tanár (4) tánc (3) történet (3) tóth (8) trambulin (14) tündér (5) tuti (3) új (3) újra (35) vers (7) volt (17) zene (11) Címkefelhő

Hajrá BIG! - A Bocskai István Gimnáziumról

én-életem 2009.11.16. 18:59

 A vidéki ember gimnazista korában sokszor azt kívánja, bárcsak nagyváros lenne az övé, igazán jó szórakozóhelyekkel, tele élettel, lehetőségekkel. Majd a négy év gyors röpte után az ország fővárosában találja magát, meglelve benne mindezt, mégis hiányolni kezdi a már jól ismert utcákat, a kisváros fáit, a virágba borult festői szépségű várkertet. Velem legalábbis ez történt. Ballagásunk és a sikeres érettségi, felvételi után rádöbbentünk egykori osztálytársaimmal, hogy már semmi sem lesz a régi, nem ülünk be még egyszer ugyanúgy az iskolapadokba. Az egész nyarat együtt töltöttük, hajnalokig beszélgettünk a tűz mellett, holott egészen négy éven át, sosem gyűltünk össze szinte teljes létszámmal. Ezeken az estéken idéztük fel legmaradandóbb élményeinket, és kezdtük megérteni miért is vagyunk szerencsések, hogy a szerencsi Bocskai István Gimnáziumban tanulhattunk.

Mindenek előtt a hagyományok miatt. Szinte mindegyikünk elmondhatja, hogy valamelyik hozzátartozója is ezen épület falai között végzett, esetleg együtt maturált valamely tanárunkkal, a szülői értekezletekről pedig anyukáink egy órával mindig később érkeztek haza, hiszen közös múltidézés követte azt. Minden évben voltak, és vannak még most is különböző báljaink, legyen az nagyestélyis, jampiba öltözős, szülői munkaközösségis. Gyűjtéseket szervezünk rászorulóknak mikulás és karácsony idején. A téli hónapokban lehetőség van sítáborokon részt venni, az osztályok jelentős többsége gyakran jár színházba, a sportesemények pedig szerves részei az iskolai életnek. A gimnázium lány és fiú kosárlabda csapata országos szinten helyt áll, a diákolimpiák dobogósai évről évre. Ha bárhol megemlítem, hogy kötelező a váltócipő használata, nevetve néznek rám, de egyik osztály diákigazgató választási kampányából sem hiányozhat az ígéret annak eltörlésére.
Diákkoromban mindig értetlenül néztem a vissza-visszajáró egyetemistákra, főiskolásokra, akik képesek végigszenvedni az évnyitó ünnepséget, csakhogy visszalátogassanak az egykori alma materbe. Akkor még nem is gondoltam, hogy gólyabál helyett én is a fiatalabbak szalagavató ünnepségét választom, csakhogy még egyszer átélhessem, mit jelentett érettségire készülni. És egyáltalán nem lepődtem meg, mikor volt osztálytársaimat is észrevettem a közönség soraiban.

A bejegyzés trackback címe:

https://en-eletem-verseny.blog.hu/api/trackback/id/tr671529925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása