2009.11.16. 18:59
A vidéki ember gimnazista korában sokszor azt kívánja, bárcsak nagyváros lenne az övé, igazán jó szórakozóhelyekkel, tele élettel, lehetőségekkel. Majd a négy év gyors röpte után az ország fővárosában találja magát, meglelve benne mindezt, mégis hiányolni kezdi a már jól ismert utcákat, a kisváros fáit, a virágba borult festői szépségű várkertet. Velem legalábbis ez történt. Ballagásunk és a sikeres érettségi, felvételi után rádöbbentünk egykori osztálytársaimmal, hogy már semmi sem lesz a régi, nem ülünk be még egyszer ugyanúgy az iskolapadokba. Az egész nyarat együtt töltöttük, hajnalokig beszélgettünk a tűz mellett, holott egészen négy éven át, sosem gyűltünk össze szinte teljes létszámmal. Ezeken az estéken idéztük fel legmaradandóbb élményeinket, és kezdtük megérteni miért is vagyunk szerencsések, hogy a szerencsi Bocskai István Gimnáziumban tanulhattunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legfrissebb hozzászólások