Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Farsang Velencében
A hétvégén farsangi Milongát rendezünk Velencében! (a ”milonga” egyszerűen tangópartit jelent) Mindenki hozzon magával jelmezt és persze a tangócipőjét – kurjantottam el magam, mert úgy gondoltam újdonsült tangócipőimet egy pillanatra sem akarom magukra hagyni, még a farsang idejére sem. Bőröndömbe hajtogattam egy-két elengedhetetlen kelléket, mint necc harisnya, hosszú, fekete, felhasított szűk szoknya, néhány nyakat szabadon hagyó különleges és izgalmas felsőrész, és persze a cipők. Velence, csodálatos akárcsak nyáron. Az utcai árusoknál ezernyi meseszép álarc. Rögtön választottunk is belőle magunknak hat darab páratlan szépségű karneváli maszkot. Ha az ember a karnevál közepén érkezik Velencébe, tényleg az az érzése támad, mintha egy mese kellős közepébe csöppent volna, és a sétálóutcák, a csatornákat átívelő hidak, a terek, mind-mind egy hatalmas, pompás bálteremmé változtak volna. Hömpölygő tömeg mindenütt, szebbnél szebb báli ruhák, különleges maszkok. Szállásunk a Szent Márk térre nézett, ahol mindig van bőven látnivaló. Így volt ez most is. Az egyik kávézó teraszán zongorista játszott, a másik teraszról gyönyörű, szenvedélyes, érzéki tangó szállt hegedűszó szárnyán. Nem bírtunk tovább magunkkal. Csábított a karneváli hangulat, a zene, a tangó. Szállodaszobánkban átöltöztünk, ki-ki a legszebb tangós öltözékébe, előkerültek még funyik is, (amely a férfi tangókosztüm elmaradhatatlan darabja, egy széles peremű kalap.) Furcsamód ötvöztük a velencei maszkokkal argentinos fülledtséget árasztó tangós kosztümjeinket, de nem számított semmit, így volt tökéletes. Feltűnőek voltunk, és igazán szépek. Mindnyájan megrohantuk a kis teraszt, ahonnét a hívogató hegedűszó hallatszott, és elkezdtünk tangózni. Milonga Velencében... Egyik barátunk otthon sütött farsangi fánk halmot pakolt ki az asztalunkra, mindannyiunk nagy örömére. Ettől volt olyan magyarosan argentinos, és olyan argentinosan olaszos a hétvégénk, amit az óta is emlegetünk!