Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

A fiatal nő elégedetten nézte magát a mosdó tükrében: egy félszemű kalózt, kinek koszos kalapja rejtette a hosszú, barna hajat, szakadt térnadrág rejtett jó alakját, lábán ormótlan bakancs. Csíkos, szakadt póló fölött sötétre púderozott arc. Az egészet megkoronázta egy fekete álarc, amelyen fehérrel virított a halálfej.
- Nem fognak egykönnyen felismerni! – gondolta a nő, és elindult az ebédlőbe.
A kalóz, alighogy belépett az ebédlőbe, majdnem hanyatt esett. Egy langaléta nőci, két kezében 2-2 pohár borral majdnem legázolta.
- Nem nézne, hova lép? Majdnem elgázolt!
- Bocs, kis kalózom, de repülök, várnak ott hátul! Gyere te is velem!
Azzal magával húzta a meglepett martalózt.
- Látod, én vagyok a jó tündér! – A kalóz majdnem megfulladt, amíg sikerült magába fojtani a nevetést, annyira mókás volt a hosszú, langaléta nő a fehér harisnyában, kis, fehér tüll szoknyácskában, apró fehér szárnyakkal a vállán.
- Közben le akarsz gázolni? – kérdezte, és szép komótosan elkezdte kicsomagolni a szablyát fényes csomagolásából, majd vidáman beleharapott a fegyverbe, ami csokoládéból volt.
Az estét a kalóz és a tündérlány együtt töltötte. Sokat táncoltak és nevetgéltek. Élvezték az együtt töltött órákat. Sajnos, a csapatépítés befejeződött, és a társaság kezdett elszéledni. Néhány perc múlva már egy taxiban utaztak a kalóz lakása felé.

- Tudod, sajnálom, hogy férfi vagy.
- Mert?
- Éppen ilyen nőről álmodoztam: vicces, kedves, elnéző.
- Ha azt mondanám, hogy legyünk barátnők?
- Velem? Barátnő? – vette le az álarcát a tündér, s bújt elő egy barna körszakáll, két vigyorgó szem és egy csúfolódó száj. – Nos, kalóz úr? Leszünk barátok?
- Úr? – emelte le a kalapot a félszemű a hosszú, barna hajról. – Velem akarsz barátkozni? – nevetett most már a szépvonalú száj a két szem alatt, amelyek kiszabadultak a kötés alól.
Hogy pontosan mi történt ezután, csak sejtem, mert néhány hónap múlva a kalóz és a tündér házasságából megszülettem én, egy kis tündér - némi kalóz-beütéssel.