Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Eljött a február, vége van a télnek

Az osztályteremből a csarnokba lépek.

Rajtam egy kosztüm,rozsaszín és csipke,

Pedig fiú vagyok de ezt senki nem hitte.

Rúzs,mű mellek,és magasarkú cipő

A közönség elé álltam itt volt az idő.

Torkomban gombóc,kezemben ritikül

akkor látom velem szemben 500 ember ül.

Na de sebaj,hisz nő vagyok,csodálatos szép,

Elmondtam nekik egy rövid kis versikét.

A röhögéstől mindenki a földön hevert,

Azthittem a versem mindenkit igy levert.

Akkor néztem magamra,gyanakvón,és furán,

Úristen kilátszik a rózsaszín tangám.

Ettől volt a nagy kacaj,de megoldottam szépen,

levettem a bugyim,és a zsűrire néztem.

Odatettem nekik a pontozó lapra,

és mondatam az övék,ha a maxot adja.

Igy történt hát akkor azon az éven,

Hogy megnyertem a farsangot tangával a kézben.