„Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítsa szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.”
Szent-Györgyi Albert

Budapest belvárosában működik egy iskola, amely a 2009-2010-es tanévben már a 155. születésnapját ünnepeli. Ennek a Gimnáziumnak egykor én is része voltam, s alma
materként ő is része lett az életemnek.

Az Eötvös József Gimnázium Budapest egyik jó hírű gimnáziuma, mely a főváros V. kerületében, a Reáltanoda utcában található. Az iskola (és jogelődei) Budapest legrégebbi nem felekezeti iskolája, a főváros első reáliskolája (reáltanodája), valamint az ország első magyar tannyelvű főreáliskolája „címet” tudhatja magáénak. 2008-ban elnyerte az Oktatási és Kulturális Minisztérium által adományozott \"Tehetséggondozó iskola\" címet.

Itt töltöttem egykor nagyon, nagyon régen a diákéveimet, negyven éve múlt éppen, hogy érettségiztem, de az ott töltött évek a mai napig életem legszebb 4 éveként tűnnek fel az emlékezetemben.

Tanáraimra máig szeretettel gondolok, Kiss Istvánra (magyar francia) – akinek a kezdeményezésére már 1958-ban megépült Balatonfenyvesen a „vízitelep”, mely immáron nyaranta 600 diáknak ad lehetőséget a vízi és egyéb sportok gyakorlására.
Az ő biztatására tanultam tovább a francia nyelvet, aminek a használata eddigi életemben nagyon sok lehetőség kiaknázására tett alkalmassá.

Egyik kedvenc tanárom Jobbágy Károly kétszeres József Attila-díjas költő műfordító volt, ő megszerettette velem a – sokak által akkoriban utált – orosz nyelvet, Korhecz Imre matematikus matek óráin pedig még az amúgy száraz matematika tanagyag is varázslattá változott.

Varga Laci bácsi - mindannyiunk kedvence – testnevelő órái valóban nevelték, erősítették a testünket is, az iskola két tornateremben, az udvaron, a kondicionáló teremben, a \"dühöngőben\" és a margitszigeti Sportuszodában ma is eredményes sportélet zajlik, nagyon sok neves sportoló került ki a gimnáziumból.

De ők csak kiragadott példák, az iskolának azóta is kiváló pedagógusai voltak vannak ma is és rengeteg híressé vált Eötvös diák került ki az iskola padjaiból, rájuk méltán lehetnek büszkék a ma itt tanuló diákok is.

Aki ezeket a sorokat olvassa, ne gondolja, hogy én stréber, iskolamániás diák voltam, a mostani diákok is tapasztalhatják, hogy az iskola szellemi hitvallása ma is Anatole France bölcsességét követi: „A tudást csak akkor tudjuk megemészteni, ha jó étvággyal habzsoltuk”.

Nekünk pedig jó volt étvágyunk volt, hála iskolánknak és tanárainknak.

Kiváló közösségek kovácsolódtak akkor és jönnek létre manapság is az iskola falai között, sőt már azon kívül is. A régi diákok ma is tartják a kapcsolatot az internet közösségi oldalain (iwiw, facebook) keresztül. De ami ennél is fontosabb a régi barátságok a mai napig tartanak, tekintet nélkül arra, hogy az egykori diák milyen karriert futott be, legyen az egyikük egyszerű háziasszony, egyetemi docens, újságíró, színész, vagy politikus.

Én nagyon-nagyon szerettem „Eötvös-diák” lenni, ma is büszke vagyok arra, hogy az lehettem, tudást, szép éveket, sok barátot kaptam az iskolától.

Vallom én is hogy „Az az igazi tanítás, ami megérinti az életet!” (kínai szólás)

Fiatalok, akik lassan dönteni fogtok az iskolaválasztásról, ha elolvastátok ezt a kis irományomat és úgy érzitek, hogy valahol megérintett benneteket, bízzatok bennem, tiszta szívvel ajánlom nektek, hogy válasszátok az „Eötvös”-t, nem fogtok csalódni benne.

Amennyiben érdeklődtök iskola után, a honlapján: http://www.ejg.hu sok információt találhattok még.

Köszönöm a türelmeteket.