Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Az a 8 év csodálatos volt számomra.
Mivel itt éltem Vízváron, a helyi iskolába kellett járnom, az elején hisztiztem, hogy igenis én elmegyek innen és nem ide fogok járni. Igen – igen, de még kicsiként nem tudtam mi a jó.
Nahát, az alsós éveim 1-4 –ig. nem a legjobb volt. S:
De erről csak az osztályfőnökünk tehet. Egyáltalán nem szerettük. De ezen csak nevetek, hogy milyen buta módon bánt a gyerekekkel.
De amikor átkerültünk a felsőbe akkor egész egyszerűen minden megváltozott.
Átkerültünk Marika nénihez, ő lett az új osztályfőnökünk.
Nagyon megszerettük. Egészen annyira hogy nem akartunk tőle elszakadni.
Ő mindig mindenben mellénk ált, gondoskodott arról, hogy a jövőben érjünk is el valamit, ne legyen egy nagy senki belőlünk, és pro bált bel ölünk tisztességes embert faragni.
Minden rendezvényre felkészített és el is vitt minket, és mindig büszkélkedett az elért eredményeinkkel.
Ah de voltpár érdekes húzása volt úgy hogy át akartuk verni, egypár diák csínyt vettettünk be, de mindig mi jártunk porul, mert annyira ismert minket hogy túl tudjon járni az eszünkön, hát így is volt, mindig ő nevetett a végén, de azért miid elkacarásztunk ezeken
Minden hónapban elindultunk felfedezni Magyarországot. Nem volt gond, mert ő is és mi is imádtunk utazgatni, és mindig megszóltak minket a másik pedagógusok szép szólva annyit mondtak, hogy nem tudunk megmaradni a kis seggünkön, de minket egy csöppet nem zavart ez. Szint már plázacicának nevezték el a Marika nénit, mert folytonosan plázákba jártunk azokat ki nem hagytuk volna semmi pénzért. Nah visszatérek az iskolára , nemrég ujjitották fel, egy párszor még visszanézek oda hogy felevenűljenek a régi szép emlékek, és persze még mindig ott tanítanak az egykori tanárok. Volt pár fura húzása a tanároknak.
Az egyiket versbe is szedtem 

Az iskolában 
Szeretett tanárunk Marika néni.
Ha elkap téged nincs mit remélni.
Mindig mindenen rajta a szeme 
Vigyázz, mert messzire elér a keze

Történt egyszer hogy ő, mint ügyeletes,
Hajtotta ki a diáksereget.
Bujdostak a gyerekek.
Térképbe,szekrénybe ,wc-be

A 7.-es lányok a wc-be menekültek,
A tanárnő be is zárta mindet.
Telt múlt az idő, s ki nem engedte őket.
Marika néni sietett Barcsra.
A lányok a wc-ben maradtak 
Azok meg kiabáltak, sikonyáltak, őrjöngtek.
Csak hogy kiengedjék őket.

Arra járt Józsi bácsi.
Sok mindent kitalált, mivel a kulcs már valahol Barcs 
Körül járt.
Most már más volt a megoldás.
A lányok végre kimenekültek.
Többet a wc-be be sem mentek .
Minden nap kimentek a szünetre.

Marika néni azóta ezt meséli,
Folytonosan emlegeti.
Hogy a szünetben minden gyerek kint legyen.

Ez a történet így nem tűnik nagyon viccesnek, de ezt látni kellet volna
És még mindig a fejemben van..
A farsangok és a különböző vetélkedők nagyon mókásak voltak.
Volt olyan nap amikor a tanárok nekünk szereztek örömet és nem mi nekünk. 
Bemutatták „idős” korokhoz képest hogy a mai fiatalok mit csinálnak.
Nagyon mókás volt. Bélavár és Heresznye községéből is sok gyermek jár ide .
Minden általános iskolába készülődő gyermeknek ajánlom ezt az iskolát mert itt a gyermekek mindig biztonságban vannak, jó körülmények közt tanulhatnak gondok nélkül.
Ebben az iskolában soha sem csalódtam és nagyon is büszke vagyok rá, hogy még ilyen kis faluban, anyagi hátrányok közt is fent tudják tartani az iskolát, és hogy minden évben egyre fejlettebb lesz, és hogy kitartanak minden hátrány nélkül, és segítik a gyermeket.
Röviden ennyi.