2010.07.15. 07:12
esti dús kötszerfelhők alatt
a lámpa kis lepkét hívogat
szakszerű társas magány
létezés szerű fényreklámok
csak monoklit kapnak az álmok
már életritmussá is vált
megszokás
amott
az idő
ropogtatgat
tökmag helyett perceket
kivillantja
vasfogát
zene zúg felismerésemben
a most ritmusát érzem
a hang súlyos ütemekre hullt
most újra átélem azt amit a múlt
összefirkált
régi plezúros kis dallamom
újra szól a hullámhosszomon
húzd sorskiemelővel át
és kész
amott
az idő
ropogtatgat
tökmag helyett perceket
kivillantja
vasfogát
elvágtat karcos bakeliten
dúdolgat
egy dallamot
zene zúg a fejemben
a most ritmusát érzem
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legfrissebb hozzászólások