Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

 
Mondd mért kell neked,
Ami rég elveszett,
Mért nem hiszed el már?
Neked más jár!
Egy álarc rejt el,
S egy sikoly kelt fel,
Mért bújsz el?
hinned kell!

Egy túl régi
álom, hogy majd még egyszer
rád nevet,
Keres ő mást,
Csak az kell, hogy lásd,
Ez a hajó elment,
de tudd, hogy vár rád más!

Haragos a hold fénye,
mért nem hiszed el végre:
sírnod érte nem kell már:
új nap vár!

Neked kell most tovább lépned,
A bűn, a kín a múlté már.
Most szállj a széllel, hagyd, hogy messze sodorjon az ár!
Ha lezárnád, mi régen elmúlt,
Nem gyötörne bánkódás,
Csak hinned kéne, ennek vége,
jön majd más.

Harcolsz,
keresed a fegyvert,
elmúlt az az érzés rég,
mit keresel még.
Ha elfeledted,
a világ újra
csak rád vár.

Azt érzed te:
tőrt döfnek a szívedbe,
szenvedsz és
keresed még,
akarod még,
azt ki téged
megölt régen már!

Akármilyen szép is volt,
ez a rész nem róla szól,
ez a szerep réges rég
másé már!

Neked kell most tovább lépned,
A bűn, a kín a múlté már.
Most szállj a széllel, hagyd, hogy messze sodorjon az ár!
Ha lezárnád, mi régen elmúlt,
Nem gyötörne bánkódás,
Csak hinned kéne, ennek vége,
jön majd más.

Az ő szíve kőből van talán,
S szárnyaid már rég eltűntek, messze szállt ő, boldogság nem vár.
De félszárny is elég ahhoz, lásd,
hogy találj mást, ki félszárnyával veled messze száll.

Neked kell most tovább lépned,
A bűn, a kín a múlté már.
Most szállj a széllel, hagyd, hogy messze sodorjon az ár!
Ha lezárnád, mi régen elmúlt,
Nem gyötörne bánkódás,
Csak hinned kéne, ennek vége,
jön majd más.