Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Minden azon a bálon kezdődött.Tél volt,és én voltam a rideg,gonosz Hókirálynő,ő pedig a forróvérű,szenvedélyes spanyol torreádor.Az arcát nem láthattam,álarcot viseltünk,mindannyian másnak mutattuk magunk,mint akik valójában voltunk.A bárpultot támasztva vártam az este végét,a dupla vodkámmal,így enyhítve magányomon.Ő meg csak ült a vacsoraasztálnál,szeme egyetlen pontra koncentrált.Rám.Teljesen zavarba jöttem,arcom csak úgy lángolt és nem az alkoholtól.Ő meg csak ült,férfias testtartással,mellén összefont karral,mintha minden a legnagyobb rendben volna.Maszkjától nem tudtam teljesen kivenni az arcát,de sötétbarna szeme,kreolos bőre és a skarlátvörös torreádor jelmez teljesen levett a lábamról.Már-már azon voltam,hogy odamegyek hozzá,mikor leült mellé egy tüzes,fiatal lány.Kiszemeltemet látszólag nem érdekelte a lány fecsegése,inkább felemelkedett helyéről,hogy elinduljon felém.Na,ezt már nem,gondoltam,és dühösen távoztam.Reggel a munkahelyemen ismét szembetaláltam magam a torredáorral(immár jelmez nélkül).Kezében a partyn felejtett táskámmal ennyit suttogott:
-A húgom volt.
Azóta is tart mesés szerelmünk.