Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

 Az elfelejtett üzenet, avagy Napóleon is hibázhat egyszer

A néphagyomány szerint a farsang a téltemetés ünnepe. Nem vettük volna a szívünkre, ha miattunk marad el a tavasz, így nagy bulit szerveztünk.
A buli napján 25 cm hó esett. A tél utolsó próbálkozása, de minket nem győz le – mondtuk és határozottan elindultunk a hóborította erdeti úton. Határozottságunk a megtett úttal arányosan csökkent, majd egy hókupac tetején végleg megszűnt. A következő 30 percben az autót felváltva tolta és húzta az afrikai táncosnő, a konyhatündér, az apáca és Mary Poppins, aki minden igyekezette ellenére sem tudott kis táskájából hólapátot elővarázsolni.
Én, mint japán szumóbirkozó próbáltam a csapatban a lelket tartani, de minden igyekezetem ellenére fogytak az energiakészletek. Ekkor érkezett a felmentő sereg, s a mögöttünk megálló autóból kipattant a skót szoknyás megmentő, maga, Sir William Wallace, kíséretében egy Duracell ellem és egy NDK-ból érkezett strandpapucsos úszónő. Az egymásra találás ezen gyönyörű pillanatát az egyetlen olyan dologgal ünnepeltük, ami az volt, aminek látszott: mézes pálinkával.
Ezután már gyorsan elértük a buli helyszínét. Smink és felszerelés igazitás után a hatásos belépőt szerveztük. Csöndben odalopakodunk, majd háromra feltörtük az ajtót. Én harci pozícióba helyezkedtem és kétmaroknyi sót is széthintettem, tisztító erejében bízva, mondván, hogy majd elűzi a gonoszt. Skótszoknyás barátunk szoknyáját fellebbentve bizonyította, hogy milyen is az igazi skót. Apácánk, az első és legközelebb lévő férfi ölében ülve kezdte érzékelni a nagy csendet és döbbenet okozta feszültséget. Felnéztünk és nem kicsit meglepve tapasztaltuk, hogy egy bridzsparti kelős közepén vagyunk, valamint, hogy, bár szimpatikus embereknek tűntek, de ezek, nem a mi barátaink.
Egy úriember kártyával kezében megtörte a kialakult csendet:
Helló! Napóleon már járt itt. Azt üzeni elfelejtett szólni, ti az ikerház másik felében vagytok.