Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Ez a történet nemrég esett meg velem és még mindig bennem van, mert olyan izgalmas volt…
Úgy történt, hogy az anyukám elvállalta, hogy készít süteményt az iskolai farsangi bálba. Már régen kitaláltam, hogy valami különleges szeretnék lenni! Persze azért, mert minden lány hercegnő, barbie, pillangó, vagyis kislányos akart lenni. Így jutott az eszembe a kártyaember.

Heteken át rajzoltuk a jelmezemet és meg is lett az eredménye!!! Gyönyörű szép volt és ötletes!
Amikor már a farsang kezdete előtt egy órával készülődtünk, nagyon elment az idő! Minden klafa volt, csak az az egy dolog maradt, hogy még a hajam hátra volt (ami nehéz eset!). Hogy még izgalmasabb legyen az öltözetem, arra gondoltunk, hogy tegyünk drótokat a hajamba, így fog majd fölállni. Körbe pedig a kiskártyákat rögzítjük valahogy…Viszont nem tudtuk megcsinálni másképp, anyu körbe-körbe ragasztotta celluxszal. Nagyon vicces volt, de bíztunk benne, hogy a zsűrinek épp ezért fog tetszeni…
Amikor odaértünk, anya leparkolt, és akkor jutott eszébe, hogy otthonmaradt a süti!!! Ezt mondta:
- Nem igaz! Tudtam, hogy megint otthon hagyunk valamit! Mindig otthon hagyunk valami fontosat!
Hazament anya, addig bementünk a tesómmal a bálba. Amikor föl kellett menni a színpadra, alig bírtam, mert kemény kartonból készült az egész öltözékem. Mire nagy nehezen lejöttem, így szólt anya:
- Ha te nyersz nem tudom, hogy hogy fogunk fölvinni, hogy ne gurulj hátra!?Kellene ide beépíteni neked egy mozgólépcsőt!

Megvolt az eredménye a hosszas készülődésnek, mert én lettem a második helyezett! Nagyon boldog voltam, s akkor már nem bántam, hogy anyukám „tépte” a hajamat, miközben fejtette le a celluxot a fejemről!!!