Elhagyva az iskolát, az évek során majd’ mindent elfelejtünk az érettségire tanultakból. Ezeket a pillanatokat – soha. Az életre szóló tudás ott születik, túl a termeken... Ott tapasztaltuk meg: nehéz új utat építeni az ismeretlenbe; hiszen mi, a mai Pesthidegkúti Waldorf , az első Waldorf iskola voltunk Magyarországon. Fel kellett nőnünk a feladathoz, hagyományokat kellett teremtenünk, és magunkat is formálnunk kellett, hogy formálhassuk a világot magunk körül. Megérte! Megtanultunk küzdeni és helytállni, járni a saját utunkat, követni a vágyainkat. Ezt mutatja, hogy oly sokfelé indultunk, sokfélék leszünk: fizikus, nyelvész, zenész, orvos, filmes, képző- és iparművész; és külföldön is tanulnak, dolgoznak sokan. Építjük az életünket. Megkaptuk hozzá a biztos alapokat. Tudást és értékrendet, bizalmat és támogatást. Nemcsak azáltal, hogy felkészültünk az érettségire (4,5-ös osztályátlaggal teljesítve azt), hogy elsőtől kezdve tanultunk angolul és németül, hogy átszőtték napjainkat a művészetek: rajz, festés, faragás, kézimunka, rézművesség, dráma és sok-sok zene, a népdaloktól az operákon és kórusműveken át a spirituálékig. Hanem azáltal, hogy lehetőséget kaptunk, és csak rajtunk múlt, hogy azzá legyünk, akik legbelül vagyunk…