2009.11.30. 21:00
Én már 8éve járok ebbe az iskolába, de itt mindig újdonság fogad. Nem unatkozok soha. Sportban mi vagyunk a legjobbak, és igenis hozzánk járnak a legszebb lányok. Diák önkormányzati gyűléseket tartunk, hogy a diákok is elmondhassák véleményeiket és ötleteiket a változásokra. Tanáraink nem betyárok és nem hordanak bő gatyát. Ami a legfontosabb majd mindegyiknek van humorérzéke.
Kedvenc tesitanárunk emlékére minden évben megrendezzük a Lángi Tihamér emlékkupát. Ezen a versenyen mindig dobogósak vagyunk.
A gyermeknapokon játékos vetélkedőket szervezünk a fiatalok szórakoztatására. Versenyen való részvételeinkért gyakran jutalomban is részesülünk. Sok sikeres ember járt ide, akikre büszkék lehetünk. Sok mindent szeretek még, például: szeretem a déli kicsengőt, a menza kaját, a sárga villamost, ami nem jár erre, meg a szépen felújított WC hívogató szavát. Mindannyian mást szeretünk, de mégis valamit közösen, a mi iskolánkat. Sok szép emlék köt az iskolánk falaihoz és ettől mégszebbnek tűnik a második otthonunk. Kirándulásaink élményben gazdagok és mindig jókat szórakozunk. Csak egy dologtól félünk, amikor fogorvoshoz megyünk. Mindig a frász jön rám, amikor a számban matat a rossz fogak után.
Iskolánk 30-dik évére gála ünnepséget szerveztünk, ahol mindannyian közösen felléptünk. Mindenki más és más produkciókat adott elő, ettől lett, olyan fergeteges.
Mivel az utolsó évemet töltöm ebben az iskolában igencsak kifelé áll a szekér rúdja, sokszor elgondolkodom azon, hogy elég erős-e a kapocs, hogy visszajárjunk régi iskolánkba és megkeressük a régi barátainkat.
Szólj hozzá!
Címkék: az en sulim eniskolam
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legfrissebb hozzászólások