ufónóta (Roy és Ádám/trambulin/)

Egy szép, űr siklóval jöttem.
A szürkék, megcsinálnak bármit.
Az igazság, nem érdekelt igazán sohasem,
csak az űr, és a hegedű.

Úgy akarnék én is fenn,
velük együtt szállni.
onnan néznék szerteszét,
kiabálni.

Egyszer fel visznek,
igen fel megyek,
És nem lesznek hitetlenek az emberek,
Majd űr siklón fogunk együtt szállni.

Egyszer fel visznek,
Oda fel visznek,
Egy messzi galaxisba reptetnek,
Egy csészealjon fogok hálni.

Rég, mikor először szálltam.
\"rossz a fék\", erősen ordibáltam.
(de mondhatom bántam)
De most, mondhatom fejlődtem, igen.
És már, le tudok szállni.

Úgy akarnék én is fenn,
velük együtt szállni.
onnan néznék szerteszét,
kiabálni.

Úgy akarnék én is fenn,
velük együtt szállni.
onnan néznék szerteszét,
kiabálni.

Egyszer fel visznek,
igen fel megyek,
És nem lesznek hitetlenek az emberek,
Majd űr siklón fogunk együtt szállni.

Egyszer fel visznek,
Oda fel visznek,
Egy messzi galaxisba reptetnek,
Egy csészealjon fogok hálni.
Igen ott hálni,igen ott hálni.