Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

 A tél nagyon hosszúra nyúlt. Hideg karmai sok karcolást okoztak az embereknek. Ám a vidámság még ezekben a napokban sem hiányozhatott. Farsangkor mulatságos figurák pattantak ki az elméjükből. A nevetés valóban fiatalít, mert a korosabb emberek is mulatságos dolgokat eszeltek ki…

Zsuzsika, a másodikos, szeplős kis szőke lány gyakran töltötte idejét az idős nagypapájával. Így volt ez a farsang előtti napokban is. A kedves hetvenéves bácsika nagyon kreatív volt. Ezért a kislány várakozással nézett rá, vajon most mit talál ki neki farsangra. Mikor betoppant hozzá, akkor megkérdezte, hogy mit sikerült összehoznia. A kisöreg titokzatoskodott, és megkérte, hogy a szemét kösse be. Gyorsan engedelmeskedett, és kíváncsian várta, vajon milyen csodába öltözteti szeretett papája. Mikor teljesen felöltöztette, odavezette a tükörhöz, és szeméről leoldotta a kendőt. A kislány percekig meg sem szólalt. Majd könnyektől csillogó szemekkel ugrott az ősz férfi nyakába. Puszilgatta, ölelgette, és a földre lejutva megtörölte könnyes szemét. Egy halk, de annál melegebb köszönömmel útra kelt. Az iskolában hatalmas tömeg és zaj fogadta. Legjobb barátnője kíváncsian fitette, ugyan minek öltözhetett be. A titkolódzását nehezen fogadta el, de nem kíváncsiskodott sokáig. Ugyanis egy kemény női hang, a szigorú igazgatónő a színpadra szólított mindenegyes jelmezest. A zsiráfok, nyulak, űrlakók és vámpírok betöltötték a teret. Egyik sarokban szerénykedett egy fekete, hosszúkabátos nyúlánk lányka. Mikor mindenki megkapta sorszámát, és egymásután végig vonultak a színpadon. Kit taps, kit néma csönd vagy apró füttyentés fogadott. Utolsóként a jelmezt takaró jelmezétől megszabadult jelenség lépett a színpadra. Először a legnagyobb csend fogadta. Pár pillanattal később a lehető legnagyobb éljenzés, és taps köszöntötte. Több percen át tartott. A zsűri a közönség volt. A hangerőt mérték. Zsuzsinál volt a legnagyobb. Így a földöntúli szépségű csillogó, villogó kacér és ártatlan Hóangyalka győzött.