Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Gyerekfarsang és szabadrablás

Tegnap rám lőttek. Kétszer is, amikor sétára indultam. A kutyám visszaiszkolt a lakásba. Ajtót magára zárta. Így szokta. Én beugrottam egy bokor mögé, ahol egy álarcos alak, közelről arcon lőtt. Elhibázta. Mit tehettem? Feltettem a mancsom.
A briganti a homlokát ráncolta, és piszkálta a pisztolyát. Elvettem tőle. Na persze, üres volt a tár. Adtam neki húsz centet töltényre. - A trafikos árulja.
Mikor a saroknál az angyalok kara észrevett, hozzám küldte mind a három királyt: a fekete Gáspárt, Boldizsárt; - Menyhért is rohant egy kis kosárral.
- Akar segítséget? – szólalt meg mellettem egy hatalmas mobiltelefon.
- Nem, csak menekülni innen.
- Kapok két Eurót. – Feltöltésre.
- De hát nem is beszéltem.
- Dehogynem. Velem. Interurbán.
Szégyellem, de elrohantam; - nem akarok a vasárnapig éhen halni. Ügyesen kikerültem egy diverzánscsoportot, akik egy reguláris hadsereggel vívtak heves tűzpárbajt. Rövid vágta után lemaradt mögöttem Ali baba is a negyven rablóval, s bevágtam magam az autóba.
Végre, itt hagyom ezt a megőrült várost.
- Korán örültem. Alig értem el a városházig, egy beduin banda állta el az utat, egy kordonnal. - Bevégeztetett! Istennek, meg a hozzám lépő sejknek ajánlottam lelkem. A vezér megvetően végigmért, mert látta az üres pénztárcámat. Azért életben hagyott, mert rábukkant egy öteurós papírpénzre. A telefon is ott állt, de kikapcsolva. – lekváros buktát evett…
Éjjel merészkedtem haza. Felosontam a lakásomhoz. Sokáig rugdaltam az ajtót, mire a kutyám beengedett.
Ma reggel, ismét sétára indultam. Felismertem a tegnapi rablókat az angyalok karával. Hátitáskával bandukoltak az iskola felé. A háromkirályok közül ketten köszöntek is. Gáspár nem, mert fagylajtozott. A mobiltelefont csak a számokkal díszített kabátjáról ismertem meg. Ki volt kapcsolva, mert az óra alatt tilos a használata.
Vagy úgy! - Mégsem bolondultam meg. Tegnap gyermekfarsang volt Stienbachban.