2010.03.01. 19:50
Kisfiammal eddig szoros szimbiózisban éltünk. Most 3 éves a kis Oszkár, élete első farsangján vett részt a napokban az óvodában. A kis mimóza lelkű ártatlanság megrettenve figyelte hogyan változnak pajtársai ijesztő szörnyekké, visszataszító robotokká. Csak a királylányoknak öltözött bájos angyalkák között érezte magát biztonságban. Előző este felpróbálta jelmezét, és elmagyaráztam miért van szükség arra, hogy farsangkor mindenki maskarában feszítsen. Elmondtam, hogy a farsang a tavaszvárás pogánykori régi szokása ,ami a párkeresés, udvarlás időszaka szokatlan szertelen bolondozással, tréfálzozással, karneválhangulattal jár. Az én szentem varázslójelmezben olyan hiteltelennek tünt, hogy jövőre angyalkának kell öltöztessem. A mai törtető világban egyre többen érzik úgy, hogy a fizikai erőt fitogtató" imiget" kell átadniuk gyermeküknek. Minden mese az erőszaktól csöpög. Szeretném a világot szebbre, humánusabbra változtatni, és kisóvodás gyermekeinket megóvni minden negatív hatástól. Az érzékeny kis emberpalánta el is sírta magát a forgatag hevében. Megkérdezték tőle, minek öltöztél?
- Művésznek! -vágta ki a rezet a csöppség.
Szólj hozzá!
Címkék: történet óvodás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legfrissebb hozzászólások