2010.02.26. 20:19
Álarcot kéne írni. Sárkányt.
Szeretőt, tanítót. Farsang.
Pödörgetni szavakat.
Iszamos partokra. Mólóknak.
Inkább horgonynak nyíltan,
a szélcsendért.
Fodrozza körbe az ég.
Zátonyok, plakkok,
a vér surrogjon. Oxigént.
Jelmeze agyvérzés.
Mondatoké.
Béna oldja gügyévé a
szerelmet, a könyört. Él.
Szószedetbe csokrozott lét.
Bálkirálynő legyen,
konfettik és kígyók között.
Nem, inkább a szakálltépés.
Ujjára csavart sziporka.
Jópofa rúzsnyaló.
Csókálló.
Ondolált, jaj, hogy is mondta …
Borotválni a szösszeneteket.
Nyafogva, szépségtapasz alól.
Vigye őket a Duna, mintha
szépia vászna habzana.
Papírgaluskák pacnik közé
torlódnak, zátonyra rajzanak.
Sötét tiszavirágok. Tegnapok.
Szólj hozzá!
Címkék: sárkány konfetti plakk rúzsnyaló
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legfrissebb hozzászólások