Talán két éve történt az eset, farsang idején...
Egy este a barátaimmal kimentünk a kedvenc helyünkre, egy kis házhoz nem messze a Dombay-tótól. Csendes, nyugodt környék. Jó a levegő, csicseregnek a madarak. Kellemes hely.
Főztünk egy finom gulyást, iszogattuk a házigazda zamatos borát.
Lassan leszállt az est. Fura sötét felhők gyűltek fölénk. Érdekes, és már-már ijesztő hangokat hallottunk a közeli erdő felől. Hajtott a kíváncsiság, így elindultunk mindannyian, hogy megnézzünk, honnan jön a hang. Egyre hangosabb és egyre ijesztőbb volt, mintha sikolyokat hallanánk.
Visszahúzódtunk a házba, bezárkóztunk, hogy ne érjen bennünket baj.
De akkor már késő volt. A farsangi varázslat már utolért.
Lassan valamennyien átalakultunk. Volt, aki farkas jelmezt öltött és volt, aki királylány képében jelent meg. Volt köztünk vámpír, boszorkány, varázsló, kalóz, egyiptomi fáraó, angyal, ördög és manó.
Hihetetlen éjszaka volt. Jó és gonosz együtt mulatott. Mindenki boldog volt.
Reggel felébredtünk, ki-ki a saját alakjában. Tükörbe nézve, nyoma se volt az éjszakai kalandnak. Eltűnt a fekete lepel, a csúcsos kalap, a hegyes cipő, a csíkos harisnya...
Mindig emlékezni fogok erre a hihetetlen farsangi éjszakára.