Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Mesélhetnék a kedvenc farsangi emlékről, de úgy gondoltam a versenytársaimmal ellentétben én egy picit máshogyan közelítem meg ezt a témát.
Megosztom veletek, hogyan vált a hivatásommá a„farsangilét”rendezése. Igaz itt a farsangi szót nem a megszokott módon értem. Ténylegesen én nem veszek részt a jelmezbebújás tevékenységében, de magam szeretem megörökíteni azokat a pillanatokat, amelyeknek nagy jelentőségük van számomra. Ahogy ezt egy fotógráfus teheti.
Már kiskoromban is érdekeltek a különböző képek, amelyeket plakát formájában kezdtem el gyűjteni. Legyen az művész film, vagy akár reklámcélú hirdetés. Úgy gondoltam ez csak egy hóbortként jelenik meg, amit mindenki más-más formában él át. Így egy időre eltűnt érdeklődésem középpontjából.
Mégis valahogy a pályaválasztásom idején a fotógráfiai művészet felé terelt az élet. Ekkor persze mit sem sejtettem a kompozícióról vagy, hogy mennyi munkát kell belefektetni ahhoz, hogy egy jó kép megvalósuljon.
Ma már tudom nagy jelentősége van, hogy a művészeti ágak közé sorolhatjuk a fotográfiát is.
Tanulási folyamatomban először a pillanatképek iránti érdeklődésem kezdett el kifejlődni. Később pedig próbáltam a saját fantáziám szerinti jeleneteket megvalósítani. Itt mutatkozik meg a legjobban, hogy a fotós akár a modell egyéniségével ellentétben képes egy kép erejéig létrehozni egy új „személyiséget”egy jelmez segítségével.
Egy kicsit visszatérek a pillanatképek megörökítéséhez, ahol szintúgy megalkothatja a fotós a gondolatvilágát egy jól elkapott pillanattal.
Hisz ki ne találkozott volna olyan gesztusokkal, amelyeket a valóság kifigurázására használnak később fel. Pedig az csak a valóság átalakított formája.

Leírhattam volna a Föld természet változását is, hisz az egész évben más-más ruhát ölt magára, mint a farsangi bálon
Tehát az „Az én életem, farsangom” nem csak egyszer jelenik meg egy évben, hanem az év majdnem minden egyes napján bepillantást nyerek a világba egy farsangi bál erejéig.