Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Ha farsang, akkor maskarázás.Ez nálunk, az Őrségben, így az én falumban, Szalafőn is régi hagyomány. A gyerekek húshagyó kedden felkerekednek és jelmezben végigjárják a falut. Olykor a szomszéd településre is átjárnak. Szinte minden házba bemennek. Nagy dörömböléssel kopogtatnak. Annyi ruhát aggatnak ilyenkor magukra, s arcukat is teljesen eltakarják fejükre húzott harisnyával, álarccal, hogy teljesen felismerhetetlenné válnak. Teljesen némák maradnak, s hiába kérdezősködnek a felnőttek, nem árulják el, hogy kik ők. Meg se pisszennek, csak a fejüket rázogatják, vállukat vonogatják, mintha nem is értenék a magyar nyelvet. Markukat előre nyújtva nyitogatják, jelezve, hogy nem akarnak üres kézzel távozni. Amikor a legkitartóbbak is feladják a reményt, hogy rájöjjenek, kit rejt az álruha, pár aprópénzt adnak a gyerekeknek. Utána napokig megy a találgatás, hogy kik lehettek a jelmez mögött. Igaz, van, aki már másnap boldogan újságolja, hogy: " én voltam az, tudtam, hogy nem ismersz meg!" Olyan is előfordul, hogy valaki lebukik. De ők sem bánkódnak, mert az álarcukat levéve már könnyedén elmajszolhatnak egy-két forró fánkot.

De nem csak a gyerekek maskaráznak, hanem az örök gyerek felnőttek (főleg férfiak) . Ők késő délután, vagy kora este indulnak útnak. Két változat van: vagy álarc nélkül, de vicces ruhában jönnek, ilyenkor zenés-éneklőst műsort adnak, vagy pedig úgy beöltöznek, hogy még a szembogaruk sem látszik ki. A polgármester ez utóbbi csoportban fedezhető fel általában. Őket egy ideig hiába kínálgatják étellel-itallal, mert elfogadják ugyan, de álarcuk még szájukat is elzárja, így elfogyasztani nem tudják. Persze az is igaz, hogy egy idő után örömmel leplezik le magukat, s boldogan koccintanak a jól sikerült meglepetésre.