Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Jelenésem volt a felsős iskoladiszkóban. Nagy dolog volt ez, csak elfelejtettem, hogy ez 2in1 farsangi muri. Az én kreatív és igazi varrógépvirtuóz anyukám a disco alkalmából varrt nekem egy (szerinte) isteni tunikát. Akkor, egyszer nagyon mellé…öltött.
A mell-részén fekete alapon piros flitterek voltak, majd jött a szintén piros áttetsző organzából varrt ujjrész. De most jön a vég: köldöktől combközépig szintén az organza vitte a prímet: tüllszoknyaként ölelte körül a hatodikos, babahájjal bőven felvértezett alakomat. Szúrt és pocsékul éreztem magam, pláne, hogy nem volt jelmezem. (leszámítva, ezt a kis szösszenet.)
Ekkor jött apukám mentő ötlete: egy olyan jelmez, amihez nem kell más, csak egy madzag és csavarok. Izgatottan vártam mit lesz a szegényes matériakombóból: rákötözte a csavarokat a madzagra, a kezembe adta, s mondta, hogy induljak el vele. Remélem összeállt a kép? Igen,tényleg,bizony CSAVARHÚZÓ lettem! Gondoltam a semminél jobb. Tévedtem.
A tornateremben kellett a jelmezeseknek felvonulni, hogy az egész iskola megcsodálhassa az ekkor már mutáló sheriffeket és a kirügyezett tündéreket. Gondoltam elvegyülök, nálam csak egy madzag van, lehetek néző, nem kell végiglejtenem a tornateremen. Naív voltam, ugyanis a zseniális rémruhámban betaszítottak a porondra, majd a „konferanszié” elkezdte firtatni mi vagyok? Véres tavirózsa, popsztár, spanyol táncosnő, pedig kényszerhelyzetbe kerülve, nagyon de nagyon hitelesen húztam a csavart! Aztán a végén, a „kűr” után belemotyogtam a mikrofonba, hogy „csavarhúzó” ¬- tapsvihar és hahota.

Megsemmisültem, és a bánatos ábrázatommal már inkább illett rám a véres tavirózsa poszt. Mondanom sem kell, hogy a diszkót a wc-ben vészeltem át, tépkedve a nagy műgonddal összeállított flittercsodámat.
Ez volt a legemlékezetesebb, és utólag a legviccesebb farsangom, amiről sajnos csak egy tárgyi emlékem maradt: a flitteres anyagból varrt hajgumi, ami rendületlenül szórta a piros fénypöttyöket a tornaterem zöld linóleumán