2010.02.10. 22:26
Ha majd sok-sok idő után hajad fehér lesz, kezed reszkető. Unokáid közt üldögélsz, és a legkisebb egy fényképalbumot vesz elő: ˝Nézd nagymama, egy fényképalbumot találtam!˝
Odaviszi, és leteszi eléd.
Felújulnak a régi szép emlékek, ha fellapozod fényképalbumod tetejét.
Eszedbe jut talán nagymama valaki?
Valaki, akit talán már rég takar a sír?
Igen kisfiam ezek a fényképek egy farsangi jelmezbálról készültek, és én öltöztem mormotának. A fényképen ott van a legjobb barátnőm Jutka is, aki birkának öltözött.
Jutkával mindig is nagyon jó barátságban voltúnk, én voltam a komoly ő pedig a csintalan.
Ezen a farsangi napon úgy éreztük magúnkat, mintha miénk lett volna a világ.
Szinte állandóan jelmezekbe bujkáltunk, csakhogy a fiúkat ijesztgessük.
A nagymamám nagyon lelkesen beszélt erről az emlékről, tudtam, hogy igazat mond.
Kisfiam légy szíves tedd el, ugyanis ezek, márt csak emlékek.
És a legnagyobb unoka féltve suttogja testvérének:˝Pszt öcsike, a nagymama sír!˝
EGY CSALÁDI EMLÉK ALAPJÁN!
Szólj hozzá!
Címkék: 1
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legfrissebb hozzászólások