Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Sokan nem hisznek a mesebeli dolgokban, pedig léteznek. Itt vagyok én példának. Mindenki azt hiszi, még a gazdám is, hogy egy közönséges toll vagyok, akiből ha egyszer kifogy a tinta, már nem lesz semmire sem jó. Hiszen éppen ezért vagyok varázstoll. A titkom az, hogy sohasem fogy ki belőlem a tinta.
Előző gazdáim sajnos nem fedezték fel ezt a képességemet, és egy idő után meguntak. Ilyenkor rendszerint a szemetesládában végeztem.
Mikor legutóbb is a szemetesládában végeztem, elhatároztam, hogy világgá megyek, keresek egy igazán jó légkörű iskolát, és nincs szükségem nekem kisdiákokra, akik szörnyen bánnak velem. Amint kikerültem a szemetesládából, beugrottam egy öreg néni táskájába. Kicsi szívem (bármennyire is hihetetlen nekünk, varázstollaknak is van) azt súgta, bízzam a szerencsére az utamat. A néni táskájában mindössze egy rövid utat tettem meg, mert amint felszállt a buszra, átmásztam egy aktatáskás fiatalember öltönyzsebébe, akiből majd egy egyetemista fiatal lány kabátzsebébe bújtam. Megtetszett nekem ez a lány, eldöntöttem, hogy arra megyek, amerre ő visz. Nagy szomorúságomra nem maradhattam vele, mert odaadott az unokahúgának, aki nagyon örült a kis ajándéknak. Reménykedtem benne, hogy ő más lesz, mint a többiek. Szépen berakott a rendezett tolltartójába (ahol egy jót szundikáltam), és elcsomagolt a táskájába.
Reggel mikor felébredtem a tolltartóban, már többszörös tempóban vert a szívem. Kedves jelenlegi gazdám nem lakott messze az iskolától, úgyhogy gyalog tettük meg a távot. Amint megláttam egy barna tetejű épületet, valami belül azt súgta, hogy ez az a hely, ahová mostantól járni fogok. Első pillantásra megragadott valami benne. Amint bementünk a kapun, megpillantottam egy nevet: Batthyány Kázmér Gimnázium. Ó de jó, mindig is gimnazista akartam lenni! Bementünk az épületbe, és nagyon tetszett nekem ez a nem szokványos felépítésű egyszerű, de mégis modern épület. Már alig vártam, hogy a tanórákat is végighallgassam. Kis gazdámmal bementünk az osztályterembe, ahol már jó hangulat volt, beszélgettek, és nevetgéltek az osztálytársai. Szünetekben is jól éreztem magam a gazdám nadrágzsebében. Kimentünk a folyosóra beszélgetni, a könyvtárba olvasgatni vagy éppen az aktuális kiállítást néztük meg az aulában. Itt szinte mindenki ismert mindenkit, olyanok voltak, mint egy nagy család. A kis ötödikesek felnéztek a nagyobb diákokra, ők pedig nem nézték le a kicsit, hanem meg-megálltak egy-egy jó szót váltani velük, vagy csak rájuk mosolyogtak. A tanárok is nagyon barátságosak, kölcsönösen tisztelik és becsülik egymást a diákokkal.
Az első hetem az iskolában nagyon jól telt! Megismertem a tanárokat, az iskola szokásait és működését. Mindig is szerettem volna nyelveket tanulni, és ezt a lehetőséget itt megkaptam, hiszen kis gazdám által tanulhatok angol és németet (de néha átszököm az osztálytársai zsebébe, hogy egy kis francia nyelvtudást sajátítsak el). Már túl vagyok egy angol nyelvvizsgán, mert bizony ez az iskola lehetőséget nyújt arra, hogy helyben nyelvvizsgázzanak diákjai (és persze varázstollaik is). A számítógép kedvelőinek viszont ECDL-vizsga megszerzésére is lehetőséget biztosít. Még álmomban sem gondoltam volna, hogy én, a varázstoll is léphetek zenei pályára, és megcsillogtathatom énektudásom.(Erősen gondolkodom, hogy a varázstollak érettségije után jelentkezem egy tévés tehetségkutatóra.) Átéltem már az első iskolai ünnepséget, ami szintén nagyon kellemes, és családi hangulatú volt. Diáktársaim fantasztikus, olykor megható műsorokat adnak elő évről évre.
Olykor keményen kell tanulnunk. De persze nem csak tanulásról szól az élet, és ezt az iskola vezetősége is tudja, ezért gyakran szerveznek nekünk programokat, koncerteket, előadásokat és - nehogy megfeledkezzem róla – bálokat is.
Mindig ilyen iskola után vágyakoztam, mikor rosszul bántak velem. Bizony nagyon féltem az új gazdámtól is, de most úgy érzem, megtaláltam mindkét dolgot, amire vágytam.