Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Valószínűleg nem ez az írás lesz a legközkedveltebb, de szeretnék elmondani nektek egy kis történetet. Sokatoknak még nem, vagy már nem aktuális a jelentkezés egyetemre, vagy főiskolára, mégis van valami, amiről talán érdemes pár szót ejtenem, főleg úgy, hogy nemsokára ismét be kell adni a jelentkezési lapokat. Minden évben tízezrek nyernek felvételt, pezsgők durrannak, és örömkönnyek folynak az arcokon, amikor kiderülnek a ponthatárok.. Igen! Ezaz!! Bekerültem!!! És amíg mindenki gratulál mindenkinek, addig van az a párezer ember, aki sorra kapja az sms-eket: nem nyert felvételt..

A mobil minden egyes csörrenése fájón hasít bele az ember fülébe, és abban a pillanatban legszívesebben elbújna oda, ahol senki nem találja meg. Keserves érzés, és pont azért, mert átéltem, szeretnék előre is adni egy mankót, és megmutatni, hogy ezt a helyzetet miként fordíthatjátok a hasznotokra. Tudjátok, a világunk picit úgy működik, hogy mindenhol azt próbálják belétek sulykolni, hogy diploma nélkül már-már nem is vagytok értékesek. Fájó tény, de még a családok is erre a tévútra terelnek sokszor.

Ezeket sallangokat szeretném picit körüljárni.. Azon a nyáron, amikor ugyanez megesett velem, teljesen elcsüggedtem. Általában mindig jónak mondható jegyeim voltak, és reméltem, hogy felvesznek arra az egyetemre, ahol 120%-ig biztos voltam, hogy jól érezném magam. Majd jött a rideg valóság, és el kellett gondolkodnom… Természetesen a legtöbb tanács úgy hangzott: nem baj.. majd a pótfelvételivel (persze azok már költségtérítésesek)... megjelölsz valamit, ahová elég a pontod… csak legyen meg a diplomád.. HÁT NEM!

És akkor most vagyunk a témánknál.. OKJ! Tudjátok, előtte még csak nagyon azt sem tudtam, hogy mi is az.. bizonyára még manapság sem tudják sokan, mégis ez egy olyan támasz lehet, ami visszaadja az önbizalmadat. Furán hangzik, de tényleg így igaz. Miről is van szó? Gyakorlatilag arról, hogy picit belekóstolhatsz előre azokba a tárgyakba, amiket tanulni szeretnél. Nyilván nem azon a leterheltségi fokon, de van valami, amit nem árt megtanulni egyetem előtt, és erre az okj tökéletes. Nem fognak szorgalmi időszakban rugdosni, hogy menj be órára.. Ez az első lépés, amikor a szigorú értelemben vett istápolás megszűnik, és magadnak kell intézni a dolgaidat. Ez nagyon fontos lecke lesz a későbbiekben. Az én iskolám sem terhelt le komolyabban, ám mégis megtanultam (hogy párat említsek) gépírni, egy kis gazdasági jogot, számvitelt, statisztikát..stb.

Mégsem ez volt a legjobb az egészben. Ha okosan használod ki ezt a ”bokszutcányi” időt, a végén úgy fogod érezni, hogy életed leghasznosabb periódusát töltötted el. Minden héten csütörtökig iskolában voltam, szert tettem új barátokra, akikkel a ”hasonló cipő”- effektus életem addigi legjobb baráti közösségét eredményezte. Mivel sok szabadidőm volt, ezért párhuzamosan munkát is vállaltam. Suli után irány a gyár, ahol a mérnökségi osztályon diáktolmácskodtam.

Kicsit másabb képzési forma, de higgyétek el, hogy iszonyat hasznos. Mindent, amit tanultam, délutánonként egyből használtam is a gyakorlatban. Év végére annyi angolt gyakoroltam, hogy meglett a felsőfokú angolom, lett egy plusz szakmám a velejáró pluszpontokkal a felvételinél, fősulin húzótárgyakat tudtam beszámítani, sikerült annyit megspórolni, hogy saját magamnak finanszírozzam az első hallgatói évemet (sajnos ez a keret mára elapadt:) és azok a bizonyos hétvégi bulik is sokkal jobban estek, mert tudtam, úgy megyek el, hogy valamit letettem a héten az asztalra.

Én nem mondtam le az úgymond ”álmomról” és immár ott tanulok, ahol szerettem volna, a már említett pluszokkal a zsebemben. Ha biztosak vagytok benne, hogy mivel akartok foglalkozni, akkor senkire ne hallgassatok, csak magatokra. Merjetek álmodni, és ha ez megvan, akkor merjetek tenni is érte, és előbb-utóbb meglesz a munkátok gyümölcse! Én mertem: Péter Rózsa Gimnázium és Szakközépiskola.