Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Habár az idő horizontja felett már rég nem tündökölnek a 20. évszázad fordulójának évcsillagai, elődeink gondolkodását, életművét és világát még nem sodorta el teljesen a történelem vihara. Legalábbis Esti Kornélia esetében biztosan nem.
Esti Kornél, a lány üknagyapja, legendássá vált naplójában és a családi emlékekben él tovább. Páratlanul gazdag és sokszínű életében tengernyi bölcsességet jegyzett le a kis füzetébe, így számos időtálló gondolat maradt az utókorra. Értékét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a leány fiatal felnőttként is iránytűként használja az élet tengerében. A napló értette meg vele végérvényesen a tanulás és a tudás hatalmának fontosságát. Persze, azt nem tudja senki, hogy ezt a felismerését kinek köszönhette Kornél bácsi...
Családi hagyományként Kornélia is barangolni kívánt a tudás édenkertjében. Igaz, itt nincs tiltott gyümölcs, ha pedig lenne, a formalinban lubickoló kígyók biztosan nem sok vizet zavarnának.
Miután felvételt nyert az ELTE TTK biológia szakjára, nagyon megszerette azt, így még a reggel 8 órakor kezdődő előadásokra is bejár. Nem véletlenül, hiszen tanárainak megnyerő stílusa és érthető magyarázata a reggeli fáradtságot is feledteti. Külön színfolt az, amikor a motorral működtethető táblák táncot járnak, és nem arra akarnak mozdulni, amerre azt a tanár szeretné. 
Ehhez az élményhez azonban keresztül kell vergődnie a fél városon. Rendszerint a 14-es villamossal utazik az Óceánárok utcától egészen a Lehel térig (utána persze még többször át kell szállnia). Az eszköz pedig reggelente tele van fáradt és karikás szemű utasokkal, akik gyakran nem veszik tudomásul azt, ha valaki fel akar jutni a járműre. Így felszálláskor jobb esetben is csak az ajtó előtti állóhely jut Kornéliának. Ilyenkor azzal nyugtatja magát, hogy majd a délutáni tesióra, vagy a büfék finom szendvicsei kárpótolják mindenért. Ha ez nem segít, arra összpontosít, hogy az Északi és Déli Tömb közötti füves parkban milyen jól lehet pihenni, tanulni, vagy éppen játszani. Amikor itt egyedül van éppen, csendesen figyeli az Északi Tömb csillagvizsgálóját, vagy az életvidám egyetemi közösség tagjait, akikkel az egyetem szinte megszámlálhatatlanul sok buliján rendszeresen kihasználja az italakciókat.
Szerencsére azért egy idő után enyhül a zsúfoltság, és már le is tud ülni, kipihenni a fáradalmakat. Ilyenkor szokta észrevenni, ha egy másik ELTE-s is a villamoson van. Legutóbb azzal a barátnő-csoporttársával találkozott, akivel együtt megnyerte a nagy hagyományokkal rendelkező házi TDK-konferenciát. Azóta is emlegetik, hogy életük talán legnagyobb hatású szakmai fejlődési lehetősége volt a kutatás. Ezzel a többi kutató diák is egyetért, akárcsak a mindenben segítő tanáraik is. A sikerhez az is hozzájárult, hogy rendelkezésükre álltak például a világszínvonalat képviselő anyagvizsgálati és optikai berendezések. 
A sok komoly tudomány mellett a lányok mégis úgy élik mindennapjaikat, mint bármelyik másik egyetemista. Fecserésznek, nevetgélnek, akárcsak mások. Így lehetett az, hogy amikor legutóbb találkoztak, szinte észre sem vették, máris a Lehel térre érkeztek.