Tárgy: vallomás (egy irodalmi pályázatra beküldött pályamű megírásának és beadásának bűntényéről és a bűntény elkövetésének hátteréről)

Ügyiratszám: 1992-1997/2009

Tisztelt Pest Megyei Bíróság!

 

Ezúton teszek írásos vallomást a fent megadott iratszámú ügyben. Elismerem, hogy megírtam és be is adtam az Én iskolám című pályázatot, így nyereségvágyból elkövetett időrablással értékes perceket vettem el a zsűritagok drága idejéből, a kiírt pénznyeremény reményében. Mindenről valójában D. László tehet, akit pedig minden bizonnyal dr. N. József bujtott fel.

Erre az összefüggésre tegnap jöttem rá, miközben a ruhásszekrényemet selejteztem. Három kupac keletkezett: maradhat, selejtezhető és tartogatom, mert emlék. Utóbbiban találtam egy agyonmosott Xantus napos iskolait, melyet a levél mellékleteként csatolok, kérem, illesszék a tárgyi bizonyítékok közé. A feliratozáson szerepel egy „JOE” nevű integető figura, valamint egy rendszámtábla. A GFB-535 rendszámú személygépjármű tulajdonosa a már említett dr. N. József, az iskola igazgatója.

Az iskola honlapján olvasható célkitűzés szerint a vezetés fontosnak tartja, hogy olyan szakemberek dolgozzanak az idegenforgalomban, akik azon túl, hogy egy adott célnyelven elérik a tárgyalóképesség szintjét, vállalkozó szelleműek is, és merik vállalni a személyi felelősséget. Kérem, hogy az említett honlapot is tekintse a T. Bíróság bizonyítéknak, ugyanis az a tény, hogy az érettségin angol nyelvből felsőfokú szakmai nyelvvizsgát szereztem, nagymértékben hozzájárult az önbizalmam aránytalan növekedéséhez, melynek közvetlen folyománya az elkövetett bűncselekmény. Vallomásomban P. Tardy angoltanár személyét is meg kell említenem, aki évekig nem árulta el, hogy folyékonyan beszél magyarul, rezzenéstelen arccal kivárta, amíg nagy buzgalommal, néhány már ismert angol szó, valamint a tökélyre fejlesztett mutogatási technika segítségével próbáltuk megértetni vele, hogy délben rakott karfiol volt az ebéd. Az is nyilvánvaló, hogy vállalkozószellem nélkül aligha adtam volna be szöveget egy irodalmi pályázatra, továbbá, hogy a személyi felelősséget e vallomásom megtételével maximálisan vállalom.

Az iskola célkitűzései között szerepel, hogy a tantárgyi ismeretek kiegészüljenek színházi előadásokkal, múzeumlátogatással és tanulmányi kirándulásokkal. Ezzel kapcsolatos egy újabb tárgyi bizonyíték, amely egy görögországi kiránduláson készült, nevezetesen egy guriga WC papír, teleírva pozitív tulajdonságaimmal. A bizonyíték egy fogadás nyereménye, melynek tárgya az volt, hogy egy vadidegen ország szállodájában, vadidegen emberektől képes vagyok-e a barátnőmmel húsz tekercs WC-papírt összekunyerálni. A szállodában mély érzésű, empátiával megáldott vendégek laktak, akik értették, esetleg át is érezték a szükség szavát, és sikerült a megadott mennyiségű gurigát összegyűjteni. Cserébe kaptunk egyet, amelyen két fiatalember, akiket nem kívánok megnevezni, tanúsították, hogy akkor milyen nagyszerűek is voltunk. Könnyen belátható, hogy ez a dicsőítés sem sodort képességeim valós, tárgyilagos megítélése felé.

Jogosan kérdezheti a T. Bíróság, vajon minek ír valaki irodalmi pályázatra, ha jó szakmája van, ami nem függ össze az irodalommal. Ez is dr. N. József felelőssége: a Xantus János Idegenforgalmi Gyakorló Középiskolában D. Lászlót kérte fel az irodalom oktatására. D. Lászlóval gyakran utaztunk az iskolába menet ugyanazzal a HÉV-vel, mely utazások során beszélgetésünk fő témája az irodalom volt, így nem csak az órákon, hanem az órán kívül is – mindenfajta óvatosság, oltás és maszk ellenére – megfertőződtem az irodalom szeretetével. Újabb bizonyítékként szeretném bemutatni D. László verseskötetét, amit ajándékba kaptam tőle az utolsó évben.

Remélem, előrelátó levelemmel megkönnyítem a T. Bíróság munkáját. Amennyiben a zsűritől megkapják a feljelentést, kérem, haladéktalanul értesítsenek és hivatkozzanak a fenti ügyiratszámra, a büntetés mielőbbi kiszabása érdekében.

Üdvözlettel:

Kiss Judit