Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

6 óra 40. Ismét az ébresztőórám húz vissza a legszebb álmomból a valóságba. Egy újabb reggel. Kinézek az ablakon, az eső szakad. Valahogy eltámolygok a tükörig, és hát… hát a hajamat úgy elfeküdtem, hogy Hajas Laci is csak kemény munkával tudna emberi frizurát varázsolni belőle. Nem is kell több a rosszkedvemhez… De nincs mese, fél óra elteltével már indulok is az iskolába, biciklivel, mint minden nap. A főútról már távolról látni lehet a Batsányi János Gimnázium gyönyörű főépületét, bár a mai reggelen a hatalmas esőfüggönytől csak homályosan. Miután a biciklimmel leparkolok az udvarban, még van annyi időm, hogy átugorjak a szép, új kollégiumunkba egy barátnőmhöz egy kicsit száradni. A tegnapi aerobic órától viszont meglehetősen izomlázam van, ezért inkább a liftet választom, hogy feljussak a második emeletre. Gyors hajigazítás (sokat nem segít) és egy kis pletyka után már sietek vissza a másik épületbe az első órámra, ami a német. Itt már nem úszhatom meg a lépcsőzést, irány a harmadik… Már félúton hallom az osztályom zaját, pontosabban csak a felének, mert a nyelvi és a matematika órákon két csoportra vagyunk osztva, így hatékonyabb a tanítás. A folyosó másik végén vagyok, amikor már hallom barátnőm, Reni nevetését. Gondoltam, ez jó jel, talán sikerül majd felvidítania. Természetesen a fejem tetején lévő kompozíció sem maradhat említés nélkül, drága osztályom fiai tettek érte. A beszélgetés abbamarad, amikor feltűnik a némettanárnőnk, aki egyben az osztályfőnökünk, Györgyi néni. Kihasználva, hogy a mai óra a kommunikációs teremben van, a 45 perc az aktívtábla és a számítógépek használatával telik, persze német feladatokat megoldva. A tízperces szünetben végre találkozik az osztály, néhányan meglátogatják az iskolai büfét, és már kezdődik is a kémiaóra. Tanárunknál nem sokat kell könyörögni egy kísérletért, így meg is néztük a jód szublimálását, és ha jók leszünk, következő órán talán robbantunk is valamit. :) És már irodalom órán ülünk, amikor Kissné tanárnő kiosztja az iskolai újság, az Aula legfrissebb számát. Ennek hosszabb tanulmányozása azonban szünetre marad (kivéve, akik a pad alatt folytatják az olvasást). A mai órán Kazinczy életét vesszük, aminek megtanulásában sokat segít a prezentáció, amit tanárnő projektor segítségével vetít ki nekünk. És megszólal a csengő, következik a nagyszünet. Ezt sokan a két számítástechnika terem egyikében töltik, de a mai napon a legtöbben az iskola középpontját, az aulát választják. Egy átlagos napon zene szól ilyenkor, de ma levetítik a BJG TV legújabb adását, amiben az októberben rendezett egészségnap történéseit nézhetjük meg. Ezután a napból már csak a tesióra maradt hátra. A sok lehetőség közül mi lányok a röplabdát, a fiúk pedig a focit választják (mily meglepő). Ezt könnyen megoldjuk, hiszen a tornatermünk két részre osztható, emellett még egy másik tornatermünk is van. Óra után átöltözés, és irány a szekrény, ahová a kabátomat raktam (ami persze még mindig vizes), és elindulok haza a továbbra is szakadó esőben. Elkezdem dúdolni a kedvenc számomat, és azon kapom magam, hogy milyen jó kedvem van! De hát mi történt? Az eső még mindig ömlik, a hajam már nem is lehetne rosszabb, én pedig csak iskolában voltam! És rádöbbenek, hogy éppen ez a kulcs! Egy iskola, ahol a diák az első, ahol csak lenned kell ahhoz, hogy boldog legyél! Adhat ennél többet egy iskola? Én nem hiszem. És nem is kell adnia.

Deák Gabriella