Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Az én iskolám
Mintha csak tegnap lett volna, hogy még félős kilencedikesként először léptem be az iskola nagy vaskapuján és indultam megszeppenve a már oly gyakorlatias tömeg után az évnyitóra. Tisztán él még bennem az emléke az első itt eltöltött perceknek, óráknak, napoknak, amikor megismerkedtem új osztálytársaimmal és tanáraimmal. Emlékszem, hogy a fizikatanárunknak mindenki csak Józsi meg Mari volt, attól függetlenül, hogy lány, vagy fiú volt az illető, akit felszólított. Emlékszem a kémiatanár „becézgetéseire” és a jól megszokott, dolgozat előtti mondókájára: „…Ne aggódjatok, mert egy nagyon könnyű, nagyon egyszerű, szinte már-már játékosan egyszerű dolgozat lesz…”
Emlékszem, ahogy szépen lassan, hétről-hétre összebarátkoztunk az osztállyal, és ahogy végképp összekovácsolt minket a gólyaavató. Emlékszem, mikor még mindenki csak találgatta a másik nevét, és arra is, milyen jó érzés volt, mikor már meg tudtuk különböztetni az ikreket. 
Még mindig bennem él az első Dunaparti-party emléke, ahogy még tapasztalatlanokként pokróc híján, a pulcsinkon ülve, az ölünkben pucoltuk a krumplit a krumplipaprikáshoz. Arra is emlékszem, mennyire élveztük a kilencedikeseknek kötelező sorversenyt, amihez eleinte egyáltalán nem volt kedvünk. 
Aztán tavasszal elkövetkezet a számunkra első Bányais hét sportvetélkedőkkel, Ki mit tud?-dal, és még sok más érdekes programmal. Tavaly már Bányais szépségversenyt is rendeztek és persze a már hagyományos Bányais Bika és Bikáné verseny sem maradhatott el.
Mindig mosolyogva fogok visszaemlékezni a szakmai gyakorlatokra, amikor finomabbnál finomabb sütiket és ételeket készíthettünk a kabinetekben, és az osztályfőnöki órákra, amikor jobbnál jobb filmeket néztünk. Na és persze a sulibűfé is hiányozni fog, a göngyölt virslivel és az egyéb finomságokkal együtt.
Most végzősként, a szalagavatóra és az érettségire készülve, a balagás előtt állva jó ezekre visszagondolni. A szép pillanatokra, amiket négy év alatt az osztálytársaimtól és a tanáraimtól szereztem. Azt hiszem, sokszor vissza fogok még ezekre emlékezni. Az osztálydíszítési versenyre, az egyre rövidülő évnyitókra és évnyitókra és mindazokra, akiknek ezeket köszönhetjük, főként az igazgatónknak. Engem rengeteg szép emlékkel ajándékozott meg ez az iskola, AZ ÉN ISKOLÁM, remélem másoknak is lesz ebben részük.