Fogalmazásomban rólam, az eddig elért eredményeimről, az iskolámról és az eddigi élményeimről lesz szó. Kezdeném a tanulmányaim első évével. Akkor volt az első olyan nap, amikor úgy éreztem, hogy új korszak kezdődik. Örültem, hogy attól fogva nem kell délután aludni, játszani. Először nagyon féltem, de egyfolytában arra gondoltam, hogy új embereket ismerek meg, barátokat szerzek tehát ez a hely fogja megalapozni a jövőmet. Az motivált, hogy csak egy fontos szabályt kell betartani, ami nem más, mint a tanulás. Gyerekkorban ez a legfontosabb tényező. Szóval nálam mindig a tanulás állt az első helyen, utána a barátok, a számítógép és persze a lányok. Alsós éveim alatt megtanultam, hogy az életben küzdeni kell, hogy elérd a célodat. Ebben nagyon sokat segített az pedagógusaim. A tanárjaimat az jellemezte, hogy a diák az iskolát ne annak tekintse, mint egy fogolytábort, ahová azért kell bejárni nap mint nap, hogy csak dolgozzunk. Pont, hogy az ellenkezőjét, amit mindig megismételt amikor úgy érezte, hogy szükség van rá. Az, hogy az iskolát úgy kell felfogni, mint az első munkahelyed, ahol nem az a feladatod, hogy elvégezd a munkád, hanem az, hogy megfigyeld, hogy mi hogyan működik, mik a szabályok és a többi fontos dolog amiket a fejünkbe kell vésni. Ezt a pár sort azért írtam a pályázatom elejére, mert fontosnak találtam, hogy tudassam azzal aki ezt olvassa, hogy én hogyan vészeltem át az éveimet. Most jelenleg 8. osztályos, zene tagozatos vagyok. A tanulmányi eredményem eddig kifogástalan. Vidéken lakom, Szigetszentmiklós nevezetű városkában, Pest megyében található. József Attila Általános Iskola tanulójaként büszke lehetek iskolámra. A tanárok, a tanítás, az iskola vezetése egyszerűen remek. Ezt persze saját véleményeim alapján gondolom így. 5 épületből áll. Ezek nyílván fokozatosan lettek felépítve, felújítva. 1955-ben alapították, akkor még csak egy épülete volt, az A épület. Ahogy jutott egy kis betevő az iskola számára, azt azon nyomban a felújításokra fordították. Mindig azt tartották és mai napig is tartják szem előtt, hogy diákoknak jól érezzék magukat benne. Én ezt jelesre tudom értékelni. Idén fogok felvételizni. Már kinéztem magamnak egy nagyon erős középiskolát. Most csak arra szabad gondolni, hogy bekerüljek oda, hiszen ha ez sikerült, már csak egy méterre van a fényes karrier. Legfőkébb ez rajtam múlik. Eddigi éveim során sokszor szembe kellett nézni azzal, hogy stréberséggel és egyéb kifejezésekkel minősítettek engem, és az eredményeimet. Ilyenkor eltöprengek azon, hogy ők mik szeretnének lenni felnőttkorukban. Én azért vagyok jeles tanuló, mert elhatároztam, hogy Németországba szeretnék kimenni továbbtanulni, majd miután elvégzem az egyetemet dolgozni és családot alapítani. Egyelőre ez jelenti az én életcélomat. De ki tudja, mit hoz a jövő. Hova sodor az élet szele. Ha esetleg én nyerném meg ezt a pályázatot, akkor biztosan tudom, hogy úgy fognám fel, mint egy ösztön-díj, amit majd kamatoztathatok. Az is megfordult a fejemben, hogy az összeg negyedét iskolám számlájára fordítanám. Ezzel a gesztussal fejezném ki hálámat amit értem tettek. 
További sok szerencsét kívánok a többi versenyzőnek, örültem, hogy elmondhattam gondolataimat,s a közeljövőben mindenkinek boldog karácsonyt és új évet kívánok ,,vastagon”.

Sziasztok