Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Tóth Gabi: Elég volt (T. verzió)

Én tudtam kezem,
Mint a jég oly hideg.
Talán beteges láz,
A hideg is ráz.

Bebörtönözve, ösztönömbe, untam már, ódon vár.
És kínzó volt mindig,
Hiszen nem bírtam egyszerre.
Szívem nem jár, de nekem is fáj,
Az éji mámor, az eltűnt boldogság.

Amikor az érzés hív, az ösztön szava csábító, emberi érzés nincs,
többé már.

Elég volt a hazugságból,
Halhatatlan szívem száll.
Újjá éled, alkonyatkor,
És nem is kell más.

Elég volt, már nem kell átkozz,
Szívem karó döfje át.
Én szomjazom, már vérre vágyom,
Bánnom kár.

Untam, de annyira tudtam, elkárhozom
Holnap már, ha újhold vár.
Ki bízna bennem, örök lelkem bárhogy fáj...ájájáj

Bár átlátom,
Bűneimet nem bánom
Úgysem, hisz nem leszek más, örökös tánc,
Ez amit élek, vad és nem lesz más!

Amikor az érzés hív, az ösztön szava csábító, emberi érzés nincs,
többé már.

Elég volt sok hazugságból,
Halhatatlan szívem száll.
Újjá éled, alkonyatkor,
És nem is kell más.

Elég volt, már nem kell átkozz,
Szívem karó döfje át.
Én szomjazom, már vérre vágyom,
Bánnom kár.

Egy álom, nem ezt kívántam rég.
De hogyha más lett volna,
Most egy fagyos kripta,
Fogja volnék én.

De jobb így, és az benne a szép,
Hogy nem jön új,
Csak a semmi vár,
A mese véget ér!

Elég volt sok hazugságból,
Halhatatlan szívem száll.
Újjá éled, alkonyatkor,
És nem is kell más.

Elég volt, már nem kell átkozz,
Szívem karó döfje át.
Én szomjazom, már vérre vágyom,
Bánnom kár.