2010.06.29. 22:13
Ránc dal
Úgy láttam a szemembe nézett,
csak tudnám, hogy mit is látott,
remélem nem azt a sok-sok ráncot.
Krémet vettem, nagyon drágát,
kentem is éjjel-nappal,
tükörbe néztem, majd infarktust kaptam.
Ma már mindenki messziről integet,
nem hívnak Marinak csak néninek,
mert anyámnál is idősebbnek látszom.
Elrohan mellettem sok pillanat,
átkozom a mélyülő ráncokat,
mert anyámnál is idősebbnek látszom.
Egyre jobban úgy éreztem,
messze szállnak az álmok,
az ifjúságom már hiába várom.
Plasztikázni nem engedem,
nem hagyom, hogy fájjon,
úgy szeressen, ahogy vagyok a párom.
Szólj hozzá!
Címkék: zene jános szabó padödö szabo janos
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Legfrissebb hozzászólások