Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Egy nagyon merész ötlet!
Utolsó évünk volt. Ismét eljött a farsang. Osztályfőnök mondta, hogy öltözzünk be egy normális osztályként, mint mindig, de a lányok már kitalálták maguknak egy jó ötletet. Mi úgy döntöttunk, hogy nem öltözünk be, de osztályfőnök erősködött. Először az az ötlet született, hogy beöltözünk diákoknak, majd még rosszabb ötletek következtek. De végül az egyik matekórán megírt irodalomlecke jó ötletet adott. Öltözzünk be a Veresegyházi asszonykórusnak. A tanárnőnek meg is mondtuk a jó ötletet. Senki sem tudta rajtunk és a tanárnőn kívül a tervünket. Arra gondoltunk, hogy a néptáncosoktól elkérjük a ruhákat, de nem lehetett, mert másnapra tudta volna az egész iskola, hiszen tudtuk milyen pletykásak azok a lányok. Így megint osztályfőnökhöz fordultunk segítségért. A tanárnő megígérte, hogy elintézi. Kiosztottuk ki hozza a kendőket a fejünkre és ruhazsebkendőt meg a sminket. Az utolsó pillanatban meglett minden. Ahogy a verseny előtt egymást sminkeltük arra gondoltunk, hogy ez nem volt nagyon jó ötlet, de már késő volt. Amikor elkészültünk és rajtunk volt minden (magas sarkú, népi szoknya, fehér blúz, csipkés kötény, fejkendő, kezünkben ruhazsebkendő, és az arcunkon rúzs és még egyebek) akkor behívtuk osztályfőnököt, aki abba sem tudta hagyni a nevetést. Ahogy behívtak minket mindenki meglepődött, hisz azt mondtuk, hogy nem öltözünk be semminek. Amikor bebattyogtunk a színpadra hirtelen kitört a nevetés. Mindenkinek tetszett az ötlet. De mi még elkezdtünk népdalokat énekelni. Még nagyobb lett a nevetés. Az összes szülő, az összes gyerek és az összes tanár nevetett kifulladásig. A néptáncos lányok pedig csak csodálkoztak, hogy mit keresnek nálunk a ruháik. Miután levonultunk első dolgunk az volt, hogy a ruháktól és a sminktől megszabaduljunk. Majd az eredményhirdetéskor kiderült, hogy a lányok jelmezeit siketült leelőznünk és elsők lettünk. A legjobb az volt, hogy jól éreztük magunk és egész osztály evett a tortánkból, csak mi nem.