Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Gyermekkorom legszebb emlékei a nagymamámhoz kötődnek. Három éves koromban kerültem hozzá, mikor a GYES lejárta után édesanyám visszament dolgozni. Öt éves múltam, mikor kötelezően óvodába írattak. Nem szerettem óvodába járni, minden reggel az ajtófélfába kapaszkodtam, mikor be akartak vinni a csoportszobába, sírtam, toporzékoltam. Az óvó nénik sem szerettek, egyszer véletlenül el is hagytak az óvoda kertjében, miközben a többieket elvitték a közeli várban tartott előadásra. De mindenért kárpótolt a nagymamám szeretete, a kis ház, ahol éltünk, és a kert. A babáim arcát virágporral színeztem, a szájukat meggyel festettem ki. Volt cicám, nyuszim, játszótársaim a katicabogarak, csigák, és a pillangók voltak. Órákig el tudtam nézni a szúnyoglárvákat, amint fejjel lefelé cikáznak az udvarunkon álló, hatalmas vaskád esővízében, és nem cseréltem volna egyik nővéremmel sem, akik az összkomfortos bérházi lakásunkban éltek.
A Télapó érkezése után a Farsang volt az óvodában a következő ünnep, amit mindenki várt. Elképzeltem, hogy tündér leszek, tavasztündér, vagy királylány, hosszú, selyemszoknyában, fejemen aranyszín koronával, csillogó álarcban. Édesanyám akkoriban a Miskolci Tejgyárban dolgozott, és egyik nap a könnyű selyemanyag helyett, amit megálmodtam ruhámnak, több méternyit hozott abból a nejlonból, amiből a tejeszacskót szabták a gyárban. Hozzám pászította, méretre vágta, és leült a régi orosz varrógéphez. Felberregett a gép, a tű szaporán szaladt a „tej” felirattal sűrűn nyomott nejlonon, s már kész is volt a jelmezem. Nem sírtam, nem toporzékoltam, beletörődtem édesanyám akaratába. Egyetlen egy évet jártam óvodába, egyetlen egy napon lehettem volna más, mint aki voltam, de nem így történt. Más kislányok lettek pillangók, tündérek, királykisasszonyok.
Amint szabad volt átöltözni, szaladtam az ovis zsákomhoz, és kihalásztam a kantáros, bő szoknyám. Felvettem, s pörögtem, forogtam, képzeletben én is királylány voltam.