Én Életem Videó-, Szöveg- és Képpályázat

Sokat gondolkoztam rajta,az ágyamon ülve,a fürdőkádban,vacsora közben,hogy hogyan történhetett ez meg velem.Egyszerűen nem értem.Azóta iskolában sem voltam.Képtelen voltam elmenni.Itthon azt mondtam,hogy beteg vagyok.Még a szülinapi tortámat sem kostóltam meg,csak bámultam azt a két számjegyet .14.Közben eszembe jutottak azok a szavak,amiket szegény dédikém mondott nekem mindíg,amikor látta hogy szomorú vagyok:-Hidd el lányom,egyszer minden rossz elmúlik.-Ezt most nehezen tudtam elhinni.Este,mikor a szobámba mentem lefeküdni,átgondoltam újra az egészet,hátha rájövök hogy mi történhetett valójában,mi vezetett az én szörnyű szégyenemhez,amibe majdnem bele haltam.minden akkor kezdődött, amikor új fiú jött az osztályba.Amint megláttam,tudtam hogy,nem fog hidegen hagyni.Menthetetlenül bele szerettem.Persze megmondani nem mertem neki soha.Aztán elhatároztam,hogy megmondom.Nemigazán tudtam hogy kellene hozzáfognom,ezért nem tettem semmit egy darabig.Mivel elé állni nem mertem,arra jutottam,hogy levelet írok neki.Egyik este meg is írtam.Mivel közeledett a farsang,úgy döntöttem,hogy majd a bálon adom át.Aznap este lázasan készülődtem.Tudtam,hogy elérkezett a nagy pillanat.Aztán a bálban minden bátorságomat összeszedve,a levelet becsúsztattam kabátzsebébe.A tombolához érkezett az idő,és mindenki a szinpad elé állt.A tombola szelvényeit kinyitogatva hirtelen a számok helyett az én levelem olvasták fel.Az arcom vörös lett amikor meghalottam hogy:" szeretlek Bálint-Emese." A döbbent csend után mindenki nevetni kezdett,de a legjobban az fájt hogy ő is.Lassan hátrálni kezdtem,de a gúnyos nevetésük az ajtóig kísért .Aztán csak futottam hazáig,be a szobámba.Magamra húztam a takarót,és álomba sírtam magam.Azóta nem voltam iskolába.De most hogy ezt újra végig gondoltam,tudom hogy történhetett:A kabátzsebébe valószínűleg a tombolára hozott játékkal kerülhetett a dobozba,és onnan a tanárúr kezébe.