A nevem Szabó Fruzsina, az én iskolám a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnázium, mely több, mint 100 éves fennállása óta temérdek generációt felnevelt, a vén diákok a mai napig vissza-visszajárnak. Szerintem, ez azt bizonyítja, hogy ebben az iskolában van valami rendkívüli, talán valami varázslatos, ami megfogja az embert, és többé nem ereszti. Így most nem a számtalan sporteseményről, diákprogramról vagy szakkörről írnék, melyek ugyan fontosak egy iskolánál, de eltörpülnek az iskola által közvetített eszmék és gondolatok mellett. 
A gimnáziumi emlékek, az itt elsajátított tudás végigkísérik az embert egész életén át, de csak a legjobb iskolák esetében marad bennünk az érzés, hogy bár már rég elballagtunk, még mindig részesei vagyunk az iskolának. Én az iskolámat az egyik legjobbnak tartom, ezért hiszem, hogy vigyázni fog rám még évek múltán is, hisz egy darabja örökre bennem marad, úgy ahogy az engem tanító tanárok egy-egy gondolata is gyökeret ver a szívemben és dús lombú fává csírázik. 
Mert az itteni tanárok nem csak a tananyagra koncentrálnak, hanem önálló gondolkodásra is tanítanak, mely manapság a sikeres élet egyik alapja. Így bíztatnak, hogy merjünk mások lenni, használni az agyunkat, ne csak adathalmazokat raktározzunk el. Először fejtörést okoz meglátni az összefüggéseket, egymás mellé rakni a kirakós darabkáit, de korántsem lehetetlen vállalkozás. Mert bár a mai világban az előrejutásnak ugyan sok formája van, mégis az egyik legbiztosabb a tanulás. Egyetemre vagy főiskolára járni hasznos és célravezető, segít, hogy a választott pályánkon sikeresek legyünk. Az intelligencia és a tudás mindig becsülendő értékek lesznek, szükségünk van rájuk az életben is, nem csak az egyetemen.
Ebben segít minket a Zrínyi, megtanulni tanulni, aztán megtanulni élni. Arra az egy pillanatra készítenek fel, mikor már nem áll mögötted senki, nem foghatja senki a kezedet. Mikor körbenézel, már nincs körülötted a biztonságos háttér és a megszokott kapaszkodók, hisz egyedül kell felnőttnek lenned. Persze mindig lesznek családtagok és barátok, akik támogatnak, de vannak harcok, amelyeket az embernek egyedül kell megvívnia, csaták, mikor az embernek ki kell állnia önmagáért, felelősséget kell vállalni a tetteiért, és erre ösztönöz minket az én iskolán is. 
Így szívvel-lélekkel ajánlom az iskolám mindenkinek, ígérem, nem csalódik benne senki. Mert bár a Zrínyi tanulójának lenni felelősség, ott vannak eredményeink és sikereink, melyért már is megéri megfelelni az elvárásoknak. Hiszen tudják, mit mondanak a zsenialitásról: 1% tehetség és 99% szorgalom, melyet a Zrínyi biztos, hogy megkövetel minden egyes diákjától. 
A nyolc osztályos képzés következményeként járnak hozzánk 11 éves kisdiákok, és majdnem felnőtt, 18 éves végzősök. Legyen akár szó nyelvi, matekos vagy általános osztályról, mégis mind megértjük egymást, figyelünk a többiekre, és segítünk, ha kell. Ez előtt sok nem-zrínyis értetlenül áll, így vagyunk néha mi is „magolósok” vagy szimplán „stréberek”. De mi, zrínyisek, csapatként döntjük le a sztereotípiákat, és állunk ellen a beskatulyázásnak. Eredményesek vagyunk a kosárlabdában, a szavalásban, a rajzolásban, és ezek mellett, igen, a tanulásban is, amit nem hiszem, hogy szégyellnünk kellene. 
Gondolom, most ti, olvasók is talán csóváljátok a fejeteket, hogy mi lehet olyan különleges ebben az iskolában, de kérlek titeket, ha nem hisztek nekem, hát járjatok utána. Legyetek részesei az iskolám légkörének, éljétek át, amit én már lassan 8 éve folyamatosan, akár csak egy napig is, és ígérem, hogy nem fogjátok megbánni.